Kit választanál? A szerelmedet vagy a gyerekedet?

Mindenképpen szomorúnak tartom, hogy sokaknak a szerelem a kapcsolat kimerül abban, hogy csak a "hormonok játéka", "egyik jön, másik megy", "bármikor elmúlhat".

Elkeserítő ilyesmit olvasni. Ilyen kevesen tudják, hogy a szerelem ennél sokkal több? Hogy nem elmúlik, hanem egy nagyon különleges, erős szeretetté (bár én még ezt is szerelemnek nevezem)mélyül? Ennyien azzal a rózsaszín köddel azonosítják a szerelmet, amit az elején érzünk és inkább csak szenvedély?

Jó, tudtam, hogy vannak emberek, akik így gondolkoznak, de hogy ennyien, az most ledöbbentett.

Amúgy az anyaságról nagyon szépeket írtok, sok igazság van benne. Az anyaság kezdetén is rengeteg hormonális változás zajlik, ami sok érzelmi változást megmagyaráz, de ott is az érzelmi kötődés már más...

23:55

Ja, én azt hittem egy kisgyerekről van szó!

Ilyen esetben valószínűleg nem merülne fel nálunk ilyen kérdés, mert anyukám, ha ilyen helyzetben lenne, valószínűleg engem választana, de nem hinném, hogy eljutna idáig, mert én, felnőtt, gondoskodásra nem szoruló, önálló emberként már nem várnám el, hogy anyukám hozzám kösse az életét és én mondanám, hogy válassza a szerelmét, ezzel együtt velem sem kellene megszakítania a kapcsolatot, még ha nem is kedvelnénk egymást a párjával.

De minden helyzet más, a tiédet nem ismerem.

23:38!21L

Látszik,hogy még nincs gyereked,nem szültél,

max.nagyon szerelmes voltál!

Majd változni fog ez az érzésed is....

00:17

Dehogy! 32 évesen is szerelmes vagyok. :) Ami kamaszkori "szerelmeim" voltak és elmúltak, azok csak a rajongás és a fellángolás kategóriába tartoztak. Az igazi szerelem nem hogy megmaradhat, hanem ha odafigyelünk rá, ahogy érik úgy lesz intimebb, meghittebb, bensőségesebb.

Na, de megyek innen, mert eltértem a témától! Elnézést!