2 nagyobb gyerekem nem szereti a kistesót, voltatok már ilyen helyzetben? Hogy lehet megoldani?

19:26

Tökéletesen egyet értek. Én vagyok a sütimániás anyuka :D

Az hogy két gyereket szeretnénk nem tartozik senkire. Az anyámra is furán néztem volna, ha azt mondta hogy hát ezt a picit most ő nem fogja szeretni. Pedig ő az anyám. A "nagylányom" négyéves, számítok is némi kiborulásra, de tőle ez még normális lenne, bár amennyire ő meg odáig van a babákért, lehet hogy nem is lesz olyan súlyos a helyzet. De hát nem is tudom hová lettem volna, ha a végén a saját gyerekemtől kellett volna engedélyt kérnem, hogy ugyan lehessen már mégegy gyerekem. Én felnőtt ember vagyok, ő még nem az, és a kérdésben szereplő testvérpár sem az szerintem, legalábbis amit művelnek, az erre enged következtetni.

De az anyuka tehet róla hogy ekkora ellenállás közé szülte. És jó jó, ő azt csinál amit akar, a gyerekeinek joga nincs szólni szerintetek, de akkor most jobb hogy mindenki szenved, mintha eggyel kevesebb gyereke lett volna? Hm? Vagy esetleg vár még egy-két évet amig elköltöznek a nagyok? A haldoklóra visszatérve meg a haldóklót ápolhatják a kórházban vagy otthon ápoló. Nem sok ember teheti meg hogy otthon maradjon ápolni és ahhoz szaktudás is kellhet meg minden szóval ne keverjük már össze a kisgyerekkel.

Komolyan nem értem miért baj ha nem szeretik. Te mindenkit szeretsz? Nem hinném. Miért a kamaszoknak tökéletesnek lenniük?

Tehát akkor itt a legtöbb ember szerint egyáltalán nem számit hogy mit éreznek a nagyobb gyerekek és mennyire akadályozza őket az életben a testvér. És hogy az az érett viseélkedés, hogy a felnőtt azt csinál mindig amit akar, a gyerek meg k*ssol... Hát szerintem meg ez az elképesztő hozzáállás... Tudjátok nem csak addig kell szeretni a gyereket amig cuki, pici és rátok van szorulva. Hanem akkor is amikor már vannak vele gondok... Elég durva hogy egyesek a 2-3 éves gyereket egyenrangúbb félnek kezelik (mindent "megbeszélnek vele") mint egy fiatalt...

Utolsónak :)

Mi megengedhettük magunknak, mert apukám nem volt fiatal, anyukám is legalább már tíz éve nyugdíjas volt. Amikor már morfiumozni kellett, nyílván a kórházba vittük.

Egy anya ugyanúgy szereti az összes gyerekét, akármennyi idős is. A pici nem tud alkalmazkodni, mert pici, ezért ha életkorából adódóan nem úgy viselkedik mint egy felnőtt, az teljesen normális.Ezt egy nagyobb gyereknek meg meg kell tudnia érteni, mert elvileg okosabb.

Én sem kérnék engedélyt a gyerekemtől, hogy megszülhessek egy babát, sőt még az atyaúristentől sem kérnék, mert ha már megfogant, nehogy más döntse el, hogy én meggyilkoljam e vagy sem. Szerintem ez nem a testvérekre tartozik. A családtervezés szintúgy nem az ő reszortjuk, majd a saját életükben annyit szülnek amennyit akarnak.

És ez még mindíg nem azt jelenti, hogy a nagyobbaknak le van tojva az életük. Az anya várandós lett, tervezte vagy sem, megtartotta, mert így döntöttek. Ezt közel huszonévesen el kell tudni fogadni, és nem hisztizni, meg idegbeteggé tenni az a kisgyereket.

Mondjuk elég idősek már, pár év és úgyis elköltöznek, akkor már nem lesz nekik útban a legkisebb tesó.

Szerintem beszélj velük. Valami magyarázatot adjanak arra, hogy miért utálkoznak. Ha nem tudnak ésszerű magyarázattal szolgálni akkor hagyják ezt abba ( meg ha tudnak, bár ezt kétlem, akkor is hagyják abba ). Mondd el nekik, hogy mit érzel, és hogy ez neked mennyire rossz. Valamint azt hogy a picúr nem tehet arról, hogy megszületett, ne rajta verjék le az indulataikat.

Nem tudom ha én lennék a helyedben mit tennék, de az biztos hogy szóvá tenném, ha a gyerekem leundorítózna azért, mert szültem mégegyet.

Meg hogy nem tud velem és a picivel együtt élni. Ebből is látszik hogy nagyon gyerekek még. Felnőttként ezt másképp fogják gondolni biztos, csak ettől a tudattól egyenlőre sem neked, sem a picinek nem lesz jobb.