2 nagyobb gyerekem nem szereti a kistesót, voltatok már ilyen helyzetben? Hogy lehet megoldani?

Kamasz vagy sem, nem beszélhet egy gyerek sem így az anyjával. Ha meg már nem is olyan gyerek, pláne nem. Az én gyerekeim is érzékeny korban vannak, most "kaptak" kis tesót. Egyet leszögeztem már a várandósság elején, miután elmondtam nekik, hogy tudom, nagy változás ez az életükben és lehetnek vegyes, vagy negatív érzéseik ezzel kapcsolatban, DE nem kell, hogy szeressék a kis tesót, viszont senkinek nem hagyom, hogy bántsa. Mert ő is a gyermekem, őt is szeretem ugyanúgy, mint a többit. Nálunk, nincs probléma, rajonganak a kicsiért, fiú létükre egymás ellen dajkálják.

A te gyermekeid már nagyok. Én azt mondom, menj el pszichológushoz (aki családterapeutaként is dolgozik) és mond el a problémádat. Egyrészt segít megérteni, hogy miért alakult ki ez a helyzet és segít, hogy hogyan viszonyulj a nagyokhoz. Ebben a párod is segíthet, ha nyitott ő is, hogy elkísérjen. A gyermekeid most úgy sem tartanának veled.

Ha nem kell vele foglalkozniuk és utána takarítaniuk, akkor nem kéne utálniuk.

Van róla tapasztalatom, hogy mennyi kosz van egy baba után. Nem annyi, hogy egy fél lapát helyett egy egész, hanem minden kaját szétdobál, gyakran hány, és minden játékot, tárgyat letisztítani, fertőtleníteni nem kevés idő.

Engem sógoromék kényszerítettek olyan helyzetbe, hogy vigyáznom kellett a nem tervezett gyerekükre, és én is 19 éves voltam. Nem éppen ezzel szerettem volna eltölteni a szabadidőm. Nem a kicsin töltöttem ki a mérgemet, hanem énekeltem neki, játszottam vele, csak éppen nem szerettem. Nem mutattam ki, de megérezte. Amióta nem kell vele töltenem az összes szabadidőmet, azóta szeretem, és most már ő is boldog, ha velem van. De nekem könnyebb volt, mert nem kellett vele élnem. Ha vele kellett volna élnem, biztos, hogy a szülein töltöttem volna ki a mérgem.

A mai világban (nem a 100 évvel ezelőttiben) 25 évesen ideális a gyerekvállalás (érettségi, szakmatanulás/diploma és egy kis munka + szórakozás után), nem pedig 15-17 évesen, amikor a kistesójuk megszületett. Főleg, hogy a fiúk később érnek, és 15 évesen még nem érettek egy kicsi fogadásához.

Az más, ha már túl vannak a tanulós időszakon, mint ahogy valaki írta, hogy 20 éves volta bátyja, és örült neki. Lehet, hogy a bátyja nem járt közben egyetemre.

Ha viszont az idősebb gyerekek miatta nem tudnak a saját jövőjükkel foglalkozni vagy kiélvezni a bulizás időszakát (ami úgysem fog sokáig tartani, mert utána el kell tartaniuk magukat), akkor megértem őket. Persze nem a kicsin kéne csattannia, hanem azon az anyukán, aki még nem bírt várni pár évet, és nem segít az előző gyerekeinek a felnőtté válásban. Mert elsősorban rájuk kellett volna gondolni, nem szülni egyet, amikor még a nagyobbaknak volt anyára szükségük.

Szerintem az lenne a megoldás, hogy a gyerekeknek ne kelljen vele foglalkozniuk, és csak annyit segítsenek a házimunkában, amennyit amúgy is kéne: mosogassanak el maguk után, takarítsanak ki maguk után (nem csak a szobájukban), stb. De ne kelljen pluszt vállalniuk. Ha nem lesz kötelező miatta "szívniuk", akkor érdekes, észre fogják venni, hogy jó oldala is van a kicsinek, és nagyon mókás is tud lenni. Persze nem hiszem, hogy akkor majd minden idejüket vele akarják majd tölteni, de legalább nem fogják utálni.

Kedves Kérdező !

Hogy vagytok ? Sikerült beszélnetek. Javul a helyzet ?