2 nagyobb gyerekem nem szereti a kistesót, voltatok már ilyen helyzetben? Hogy lehet megoldani?

A két nagyobb gyereket is meg kellene érteni. Nyilván idegesíti őket a kicsi, próbálnának tanulni, vagy bármit csinálni, de egy baba mellett sokat csendben kell lenni.

Szerintem az az egyetlen megoldás, ha többet foglalkozol a nagyokkal. Nekik is szükségük van rád, nem csak a kicsinek. Biztos elhanyagolva érzik magukat. Néha bízd rá a kicsit valakire, és csinálj a két naggyal (vagy akár a két naggyal külön-külön) olyan programokat, amiket ők szeretnek, és olyankor ne beszéljetek a babáról, hanem csak a nagyobb gyerekeidre figyelj. Beszélgess velük, kérdezd meg, hogy mi van velük (csajok-pasik terén például), ilyesmik. Orvoshoz hiába viszed, attól még ugyanúgy fogják utálni a kicsit.

Szerintem sem normális, hogy majdnem felnőtt fiatalok így viszonyuljanak egy kicsihez. Hiszen már nekik is lehetne ilyen idős gyerekük, lehetnének nagyobb belátással...

...de! Őket is te nevelted kedves kérdező! Biztos, hogy nem követtél el valamilyen súlyos nevelési hibát? Túlzott szigorúság, -figyelem, elkényeztetés, elhanyagolás, stb..? Ezen kívül nem tudom, hogy felkészítetted-e őket lelkileg annak idején az új teljes jogú családtag érkezésére.

Erre ne nekem felelj, magadnak!

Javaslom a családi komoly beszélgetést csak a 2 nagy gyerekkel először is. Kérd, hogy fogalmazzák meg, mi a problémájuk vele. (Lehet, már itt elbizonytalanodnak) Ha nem próbáld meggyőzni őket. Emlékeztesd őket, hogy akár önértékelési és igen komoly problémmákat is okozhat majd ez a kicsinél a későbbiekben, ha már felfogja mit tesznek. Talán még nem késő. Ezzel a bűntudattal akarják majd leélni az életüket?

Ha ez a beszélgetés nem segítene, kérd meg a pici apukáját, hogy tegye meg, veled együtt.

Kizárólag ha ez sem segít(!) próbálkoznék végső esetben megszellőztetni, hogy a nagykorú lányodat (és egy év múlva a fiadat is), már vagy már köteles eltartani, mivel nagykorúak. Ők már megkapták az útravalót, ennyiből a picinek van rád a leginkább szüksége.

Remélem sikerül megoldani!

Bár még nem vagyok anyuka, nekem ez a véleményem 23 éves leányzóként:)

Szia!

Ne haragudj, nem olvastam el az összes hsz-t...

szerintem a nagyobb gyerekeid úgy érzik, ki vannak szorítva. Te, a párod és a kicsi, mint egy kis boldog család, ők meg -ebben a korban hatványozottan - nem tudják, hova tartoznak...

Senki nem hibáztathat Téged abban, hogy vállaltál még egy gyermeket, de ebben a helyzetben szerintem egyáltalán nem viselkednek furcsán a nagyok...Nem is tehetnek róla, hogy ilyenek.

Egy pszichológus ismerősöm azt mondata, ha kistestvér érkezik, az a nagy(ok)nak olyan, mintha a férjed hazavinné a szeretőjét és Neked még szeretned is kéne.

Egy kisgyerek ezt el tudja fogadni, vagyis belenő, megszokja, megszereti, de 2 nagynak ez már óriási kihívás lehet!

Egy nagyon fontos szerintem! Ne vond be a nevelésbe őket! Semmi dolguk ne legyen a kicsi miatt, vagy ne éreztesd, hogy a kicsi miatt kell kitakarítaniuk mondjuk.

Sajnos ebben a korban már nem valószínű, hogy használna, ha külön velük szerveznél programokat, hogy érezzék, hogy fontosak, mert nem anyukás programokra vágynak már.

Kitartás!

"Kizárólag ha ez sem segít(!) próbálkoznék végső esetben megszellőztetni, hogy a nagykorú lányodat (és egy év múlva a fiadat is), már vagy már köteles eltartani, mivel nagykorúak. Ők már megkapták az útravalót, ennyiből a picinek van rád a leginkább szüksége. "

Szóval azt tanácsolod, rakja ki a GYEREKEIT, mert Ő keseríti meg az életüket egy vinnyogó gyerekkel? Ehhez is csak gratulálni tudok, remélem, ilyen felfogással neked sosem lesz gyereked.

"Kizárólag ha ez sem segít(!) próbálkoznék végső esetben megszellőztetni, hogy a nagykorú lányodat (és egy év múlva a fiadat is), már vagy már köteles eltartani, mivel nagykorúak. Ők már megkapták az útravalót, ennyiből a picinek van rád a leginkább szüksége."

Hát épp ez az. Lehet, hogy a nagyok úgy képzelték, hogy az anyukájuk végigkíséri őket a felnőtté válásig, végignézi, ahogy kirepülnek a fészekből, talán még anyagilag is támogatná őket. De anyut már nem érdekli, mi van, neki már új gyereke van.

Láttok ott valahol olyat, hogy azt írtam volna, hogy rakja ki??? Mindössze emlékeztethetné rá.

Milyen tökéletes és makulátlan magánéletű emberekke vagyok itt kérem körülvéve:)

Negyvenheteskével itt lezárnám a vitát:D

"Durva lenne, ha ott tartana a világ, hogy 17 éves srácnak 1,5 éves gyereke lenne."

Pedig hány ilyen korú fiúnak és lánynak van már 1,5 éves gyermeke! Kicsit ki kell nyitni a szemedet. Nézz körbe és csodálkozz.

Ráadásul én úgy gondolom, hogy egy nőnek joga van gyermeket vállalni akkor is, ha a felnőtt gyermekei ellenzik azt. Ezek a fiatalok nem tanulták meg, hogy tekintettel kell lenni az anyjukra. Mert ők együtt egy család, akkor is, ha nem tetszik. El kell fogadniuk ezt a helyzetet, mert nem ők nevelik az anyjukat, hanem fordítva. Az anyjuknak joga van a saját élethez. S ha nem tetszik, 19 évesen már van más választása. El lehet költözni, nem kell a szülő nyakán élősködni. Nem kell a kis tesót szeretni, de amíg az anyjuk ad szállást és ételt, addig alkalmazkodjanak. Úgy hiszem ők nem a kicsit utálják, hanem az anyjukat, mert végre boldog lehetne ha hagynák...