2 nagyobb gyerekem nem szereti a kistesót, voltatok már ilyen helyzetben? Hogy lehet megoldani?

Nem olvastam végig, nem tudom mi az ok, ami ezt kiváltotta a nagyobb gyerekekből, de ez akkor is durva. Mit lehet utálni egy 1,5 éves babán? Ha féltestvérek akkor sem a babát kéne azért utálni, nem ő kérte hogy megszülethessen. Ha az anyuka hibázott, akkor meg mondják meg neki, de ez hogy a kicsit szekálják, ez nem normális. Még ha csak mondjuk hatévesek lennének, de így hogy szinte felnőttek, hát nem tudom.

Gondolom még ezt egy párszor megbánják, csak akkor már mindegy lesz. Ha lesz saját családjuk hasonló korú babával, tutira eszükbe fog ez jutni. Csak a kicsit sajnálom, mert neki az már nem fog számítani, így is érzi hogy utálják akármilyen picike, nem hülye azért.

Már miért kellene egy elvált és valószínúleg csalódott anyukának szégyenlenie magát, amikor életet adott egy gyermeknek, még ha azt később is tette?!

Gondolkodjon már el a 14:36-os hozzászóló!

Könyörgöm ennyi információból hogy tudjátok eldönteni, hogy ki önző, meg hibás..stb?

Szerintem aki ennyire támad az saját frusztrációját próbálja itt levezetni, így nem kell velük foglalkozni.

Szia!

Tudod, nálunk is ez volt a helyzet. Csak nekem 3 hasonló korú nővérem (féltestvérek) volt, amikor megszülettem. A szüleim "rájuk erőltettek" engem. Evvel arra jutottak, hogy már felém sem néznek a testvéreim. 5 éve nem láttam őket, de a szüleim sem. Nem akarok sem a kisgyereked pártjára állni, sem a nagyobbakéra, de kérlek gondold át, hogy mit csinálsz! Mert nekem minden nap eszembe jut, hogy a testvéreim "elhagytak". Nem szeretném, hogy nálatok is ez legyen. :(

Én is egy anya és két nagy gyerek közötti beszélgetést javasolnék. Nyugodt körülmények közt, ők is tudják, hogy most ez lesz, feltudjanak készülni. Ugyanakkor erősnek kell anyukának lenni, és neki is elfogadni amit a tinik mondanak, megpróbálni megérteni. Ez egy varázsszó különben. Megértelek ! Ha nem is úgy vannak a dolgok ahogy ők azt elképzelik (hogy is lenne pont ugy ugyebár,) attól még meg kell értened őket, ugyanakkor megbeszélni, hogy attól a szituáció nem lesz jobb, ha ők összeszervezkednek. Ők elsősorban nem a babára haragszanak egyébként, hanem anyukára, de a babán sokkal könyebb levezetni, őt piszkálni, de mégis rajta keresztül azért anyunak küldik mindezt. Csak nem egyenesen. Megkérni őket, hogy próbálják elfogadni a helyzetet, nem ekll ez elmérgesedjen teljesen, és visszaemlékezni amikor még ők kicsik voltak. Talán elő is vehet anyuka gyermekkori képeket megmutogatni, hogy hogy imádta őket, és még szeretné ezt érezni, mert milyen jó is volt ez akkor ők a gyerekek tanították meg így szeretni. Szóval megkérni őket ne tenni többet a tűzzel a lapátra. Anyuka pedig a babával kapcsolatos dolgokat intézze apukával, ne erőltesse a gyerekeket.

Remélem minden rendben lesz !

14:41 :)

Elgondolkoztam, és egy szóval nem írtam, hogy szégyellje magát az anyuka. Csak azt írtam, hogy a nagyobb gyerekek valamiért úgy érzik, hogy ez egy normális reakció. Ki kéne deríteni mi az. Amúgy meg elítélem ezt a viselkedést egy babával szemben, és az anyát is sajnálom, mert neki a legrosszabb egyik szemefényétől védeni a másikat, ez tiszta skizo állapot lehet.

Mert gyanítom, hogy a két nagyobbért ugyanúgy remeg a szíve, mint a picúrért, és amikor az ember lányának a gyerekei egymást ölik, hát annál én nemigen tudok rosszabbat elképzelni. :(((

Most várjuk mi is a kistesót, van már egy lányom aki négyéves, és már előre azon aggódok, hogy mi lesz ha kitör rajta a testvérféltékenység, mert hogy a fenébe tegyek igazságot mikor mindkettőért meghalnék bármikor.