állapotos vagyok megtartjuk a babát, szerintetek hogy beszéljük meg párom szüleivel hogy had költözzek oda a babával?

Válaszoltam már korábban én is. Akkor azt tanácsoltam, hogy az apa szüleihez ne menj! Ha megtartod a gyereket, most is ezt mondom, oda ne költözz! Maradj édesanyáddal és a testvéreddel, mert rajtuk kívül más segítséged nem lesz.

Egyik régi tanítványommal egy időben, pár nap eltéréssel szültem két éve.

Én akkor 27 éves voltam. (férjezett, két diplomával, biztos munkahellyel, megalapozott anyagi háttérrel) Ő nálam 10 évvel fiatalabb, vagyis éppen betöltötte a 17. életévét.

Azóta már a második gyereke is megszületett az év elején és még nincs 19 éves. Az apuka 20 éves, elvette a lányt, akinek kellett a szülői hozzájárulás ehhez.

Vergődnek egyik napról a másikra, nincs ennivaló, nincs pénz gyógyszerre, ruhákra és egyebekre. A gyerekek nélkülöznek, kilátástalan a helyzetük. Az apa szüleire minimálisan tudnak támaszkodni, a csajnak nincsen senkije.

Ezt most csak összehasonlításképpen írtam le, hogy lásd, milyen sorsok is vannak.

Kívánom, hogy jól alakuljon az életet és a legjobb döntést hozd meg. Maradj otthon a babáddal, máshol csak sodródnál, az "örök bűnbak" lennél, egy kolonc.

Az anyukád biztosan tud majd segíteni, márpedig a segítségre hatalmas szükséged lesz!

Kedves előző! a férjed gondolom nem 17 éves, mint a kérdező, csak barátja!!! Nem házasok. semmi közük egymáshoz. Ezek a kapcsolatok az első problémáig szoktak tartani, ami jelen esetben a srác jellemét elnézve nem is fog túl sokáig tartani. gondolok itt a "különben elvetetem tőled" kijelentést...

Ha a kérdező odaerölteti magát a srác szüleihez, még akkor is ha a srác ezt akarja pillanatnyilag, nem lesz benne sok köszönet. Utálni fogják a szülők, ez 90 %. különösképpen azért, mert a kérdező elképzeléseivel ellentétben nem lesz elég pénze eltartani magát és a gyereket, ezért a nagyszülőknek kell majd besegíteni.

Egy kisgyerek nagyon fárasztó. Abban sem kell reménykedni hogy mindig talál valakit akinek le lehet passzolni a gyereket.

Ja igen, és akkor is mit csináljanak majd a szülők, ha a kedves fiuknak már elege van a kérdezőből meg a gyerekből, és majd fognak menni a veszekedések, mert már ki nem állhatják egymást. Nagyon ciki tud ám lenni az ilyen egymásra utaltság.

Igen, jellemző, hogy aki 20 éves azt nem látja át előre a buktatókat :) aki meg már 30 felett van, tapasztalt eleget arról hogy az ilyen szituációk 99 százaléka rosszul végződik.

Én megfontolnám az örökbeadás lehetőségét is.

Idefigyeljetek kislányok! Senki sem arra irigy, hogy 20 évesen szültök! Hajrá. Még mindig jobb, mintha 40 lennétek. Mint már említettem, 22 voltam. Tehát tudom hogy miről beszélek.

Berakod bölcsibe. Hát hurrá. Azt ugye tudod, hogy az is pénzbe kerül? Nem ám csak úgy odamegyünk, és vigyáznak rá néhány órát... Havi ötezerrel számolhatsz. De lehet, hogy már több. Az óvoda mégtöbb. A suliról nem is beszélve. Oké, az még messze van. Szülésre van pénzed? Mert ha nem adsz, a folyosón találod magad az újszülötteddel együtt, mint a szomszédom. Én nem tudtam szoptatni, mert nem volt tejem. A tápszer is sok pénz ám. És még nem is ettetek..

Nem azért, de ti vadidegen emberként, hogyan jöttök ahhoz, hogy megmondjátok valakinek, hogy vetesse el a gyerekét?

Kik vagytok ti az atyaúristen?! A kérdező pedig nem azt kérdezte, hogy megtartsa e a babát, annyit kérdezett, hogy hogyan beszélje meg a párja szüleivel, hogy odaköltözhessen.

Egyébként meg ezt a kérdést, a barátod közvetitse a szülőkfelé, vagy üljetek le beszélni a szülőkkel, de mindenképp a barátod legyen az aki kezdeményezi a szülei felé hogy szeretné, ha te/ti odaköltöznétek.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem a legjobb opció az abortusz vagy az örökbe adás, bármelyik is fájjon jobban. 19 vagyok, másodéves egyetemista, hat éve vagyok együtt a párommal, és még menyasszony sem vagyok. Ő már dolgozó, diplomás férfi, aki belátja, hogy védekezni márpedig kell - és nem szedek tablettát -, mégsem olyan felelőtlen, nyafka, hogy ne húzzon óvszert. Mert szeret engem, nem akar nekem gondot okozni, mégis boldogan éljük világunk már mióta. Én is szeretnék feleség és anya lenni, leszek is - de fiatal vagyok, tanulok (mert egy érettségivel szakma nélkül nem tudsz kezdeni semmit, mehetsz a Mekibe vagy a Tecsóba, sokszor még diplomával sem tud az ember hova elhelyezkedni), tudom jól, hogy semmi nem tart örökké, ezért míg nem lesz egy papír a kezemben a tudásomról, és amíg nem lesz munkám, nem ugrom bele ilyesmibe. A barátommal sokat beszélgetünk a jövőnkről, a lánykérésről, a közös összeköltözésről, a gyerekvállalásról. De mi sok időt szeretnénk kettesben is eltölteni "felnőttként", utazni, fesztiválokra menni, jólérezni magunkat, hogy amikor már egy gyerek érkezik hozzánk, akkor ne az legyen, hogy szegény csöppség még bölcsibe se tud menni (mert bár írtad, hogy van bölcsi, de tisztában vagy azzal, hogy nincs elég férőhely? A fizetős bölcsik meg alsóhangon 35 havonta?), mi meg azon kuppogunk, hogy utáljuk az életünket, mert nem volt alkalmunk semmire.

Ha mindenképp meg akarod tartani a babát, csak reménykedni tudok, hogy nem lesz gond belőle, és boldog gyerekkora lesz a csöppségnek, de... Az anyóshoz költözés szerintem rossz ötlet, akkor már inkább anyukáddal maradj. Ám komolyan el kellene gondolkodnod azon, hogy egy olyan srácnak szülsz kisbabát, aki 17 múlt, és még mindig kilencedikes. És ha igazán szeretne, akkor képes lett volna védekezni. Hülyén hangzik, de ez így van. Persze szép meg jó, hogy azt akarja, legyetek együtt, és ő majd segít felnevelni a babát, de amikor majd egyedül ülsz éjszaka a láztól síró gyermekeddel, mert apuci valahol diszkóban táncikál természetesen más nőkkel, akkor lehet, hogy rájössz, hogy másképp kellett volna döntened. De ne így legyen, komolyan, ha megtartod, akkor sok sikert.

Szomorú, hogy az ilyen mentalitású szülők szülik a gyerekeket, tovább adva "elveiket", más felelős szülők pedig kifutnak az időből azért, hogy megteremtsék a gyerekeik jövőjét.

Tényleg sok értelme van megtartani a gyereket, 19 évesen, mindenféle végzettség nélkül, anyuci nyakára, az ő lakásába, az ő segítségére szorulva. Megértem a fiú szüleit, ha úgy gondolják, tönkretetted a fiuk életét. 17 évesen még annyira felelősen sem gondolkozik, mint egy 17 éves lány, neked kellett volna gondolnod a következményekre, és nem pedig futni a pasi után hogy "Jajj elhagy ha nem hagyom hogy gumi nélkül belém rakja!"

Mit vársz tőle? 17 éves, bukott elsős. Egy év múlva otthagyja a sulit és hozzátok költözik, mert hozzájuk ugyebár nem lehet. A "végzettségével" segédmunkát fog végezni egész életében, vagy ameddig meg nem unja és le nem lép mellőled, fejedhez vágva hogy miattad tart ott, ahol, mert így akartad magadhoz láncolni.. elköltözni nem tudtok ebből a pénzből, és simán lehet hogy legközelebb sem lesz kedve gumit húzni, te pedig nem ellenkezel, mert akkor elhagy..

Fiatalnak tartok egy 19 éves lányt a szülésre, de ha megfelelő körülmények közé érkezne a baba és elég felelős szülei lennének, nem tartanám butaságnak. De te egyik pontnak sem felelsz meg.. A párod pedig kritikán aluli "apajelölt". Valóban nem katasztrófa, ha a gyerek apa nélkül nő fel, de akkor egyedül el kéne tudni tartani! Most anyádé a gyerek, vagy a tiéd?

Van annál kegyetlenebb, mint elvetetni a babát, méghozzá az, hogy már születése előtt olyan életre ítéled, amit gyűlölni fog, örökös lemondással, veszekedő szülőkkel..

A magzat 8 hetes, magyarul még a szívverése sem indult meg. Az emberi öntudata csak a 20. hét után fejlődik ki.

Az egyetlen lehetséges jó döntés az, ha elveteted.

Persze tudom, hogy meg fogod szülni, mert te jobban tudsz mindent és okosabb vagy mindenkinél.. Saját magadnak köszönheted azt, ami rád vár.