Anyám "kidobott" itthonról. Mihez kezdjek 15 évesen?

mi meg csak heti 1x találkozunk, mert tudjuk, hogy ha gyakrabban találkoznánk akkor azzal a jövőnket kockáztatnánk, mert úgyse tanulnánk egy szót se, pedig 1 városban lakunk! ezt kapd ki kicsilány.

19/L

Én a párommal már 3 éve vagyok együtt, hozzáteszem 17 éves vagyok, 10 hónapig csak heti 1 napot találkozhattunk, szombaton és 35km-re lakik tőlem, 10 hónap után már együtt tölthettünk egy hétvégét, mégis, akármennyire hiányzott és szerettem volna inkább vele lenni hazajöttem ha sokat kellett tanulni! Inkább tanulj, ha kell és találkozz vele kevesebbet. Így visszagondolva, milyen buta is voltam, hogy nem tanultam eddig, hogy egy erős gimnáziumban képes volt ennyire pocsék jegyeket szerezni, SZÉGYELLEM magam, és igen, a föcire meg a bioszra nagy szükséged lesz

oké, oké a töri nem megy, de ha minden másból hozod a négyes átlagot, szerintem anyukád se lesz ennyire kibukva

Figyelj, én megértelek. Pontosan tudom, milyen az, ha semmibe veszik az embert. Én is abban a helyzetben vagyok, mint te. Eléggé fáj az, ha az emberre a saját anyja mondja azt, hogy egy "Semmire kellő, hülye kurv@". Mellé egy pofon. És nem is csináltam semmi rosszat.

De én biztos vagyok abban, hogy azért még se gondolta teljesen komolyan. Elvégre a szíve mélyén ő is egy anya. Talán egyszer, amikor épp nagyon jó kedvében van, megpróbálhatnál vele beszélni. :)

Ha pedig végképp reménytelen az eset, fordulj gyermekvédelmisekhez, rendőrséghez. :(

16/L

Leirom az en esetemet,hatha...:

Engem nem fogtak szigoruan a szuleim sosem,azt csinaltam,amit akartam,14 evesen mar discoba jartam minden hetvegen, ittam, pasiztam... A gimnazium elso felevet meg 4-essel teljesitettem, de innentol csak romlott minden.Azon jart az eszem,hogy hogy tudok minel tobb idot a baratommal tolteni. A tanulas mar csak szukseges rossz volt az eletemben...ez igy ment 15 eves koromig,amikor is teherbe estem ,a baratom azonnal elhagyott es megbuktam ev vegen, ugy hogy evet kellett ismetelnem.Ekkor dobbentem ra,hogy mi az ara a nagy szabadsagnak, nem gondolkodtam, minden baratnom irigy volt ram,hogy nekem milyen engedekenyek a szuleim, hat igy utolag azt mondom, inkabb ne engedtek volna sehova. Ez a "pofon" viszont megvaltoztatott, atmentem egy masik suliba es ott nagyon jol tanultam,jol leerettsegiztem ,majd felvettek a foiskolara is.

Nehogy azt hidd ,hogy a szuleid hibasak, ok mindig jot akarnak...ennyi idos korban meg szinte gyerek vagy.

En tudom mit erzel ,de hidd el lesz meg idod a baratodra boven...

Jajistenem. Kezdj valamit az életeddel.

Az, hogy nem bulizol, nem cigizel, stb., nem erény, hanem ALAP.

Ahogy az is, hogy tanulsz.

Anyukáddal tiszteletlenül beszéltél, nem tanultál az elmúlt időszakban, és valószínűleg ez elég régóta megy ahhoz, hogy kikészítsd az idegeit. Aztán persze mond valami csúnyát.

Elképesztően buta gyerek vagy, már ne is haragudj. Oda kéne menni hozzá és szépen bocsánatot kérni, mert nem jól viselkedtél és nem tanultál. Szó nincs itt gyerekbántalmazásról és rokonairól. Akkor nem itt sírnál, hanem már rég a családvédelmiseknél ülnél.

De te is pontosan tudod, hogy nincs itt semmi baj, csak hisztizel.

Remélem, az én gyerekem nem ilyen lesz.

Gondold végig, mégis mivel telik egy napod?

Én például eleve 7-8 órát benn voltam kilencedikben a suliban, szakkörökön, versenyre felkészítőkön, aztán elmentem zenesuliba egy-két órára. Onnan haza, gyakoroltam egy-másfél órát, aztán leültem tanulni. És már vége is volt a napnak.

Te unatkozol, mert nem csinálsz semmit.

Tessék szépen megemelni a feneked és csinálni valamit, bármit. Először is tanulni. És nem itt rinyálni.

Ahogyan eddig élted az életedet, az úgy nem működik, eléggé nyilvánvaló. 15 évesen durva balhéid vannak otthon, nem tanulsz túl jól, nincs emberi kapcsolatod a szüleiddel. Változtatnod kell, és igen, neked kell elkezdened. Nem a szüleid fogják megtenni az első lépést..

Nem vagy kidobva otthonról, csak lemondtak rólad. Tehát maradhatsz otthon, ami még akkor is nagy segítség, ha esetleg tényleg nem adnak kaját - ami szerintem szintén felindulásból szaladt ki anyád száján. Akkor majd te ellátod magad, mosol magadra, takarítasz magad után. Vitába ne bonyolódj a szüleiddel, akkor sem, ha úgy érzed, igazad van. Nem ér annyit az egész. Egyébként ha nem adsz rá okot, nem lesz mivel piszkálniuk.

Sokan elmondták már: tanulj. A fontos tárgyakból legyél a lehető legjobb, és amit szeretsz, arra gyúrj még rá, hiszen könnyen lehet, pár év múlva továbbtanulás és kollégium mellett döntesz majd. Légy előrelátó.

Biztosan szereted a barátodat, de hidd el, 15 évesen egy másfél éves kapcsolat korántsem tűnik olyan stabilnak, mint te érzed. Ettől függetlenül kívánom, hogy működjön, legyetek egymás támaszai.. De ne ő legyen a meghatározó tényező, mikor az életedet tervezed. Neki sem való ekkora felelősség..

Az egyetlen lehetőség, ha lapulsz otthon, ameddig csillapodnak a kedélyek. Ha a hatóságokhoz fordulsz, a panaszod akkor is kevés bármilyen intézkedéshez, a szüleid meg úgysem fognak lemondani rólad nyilvánosan.. Csak még jobban elmérgesedik a helyzet.

Zárkózz be a szobádba, ha neked úgy tetszik, és építgesd a jövőd. Ha hirtelen felindulásból teszel bármit, úgyis te iszod meg a levét.