Kérjek pénzt a gyerekek után, vagy hagyjam?

Szeretem őket nagyon, 0 napos koruktól az életük része vagyok, bármikor vigyázok rájuk szívesen, de nem kell abban a hitben lenni, hogy ne lenne jobb dolgom, felnőtt társaságban.

Azért viszem őket bárhová, mert élvezik és jó látni az örömüket. Nem a magam szórakoztatása miatt.

Persze hogy élvezik én is örülnék így 33 évesen ha valaki csak úgy elvinne mekibe meg moziba, meg ki tudja hova.

Menjetek piknikezni(barnugye ez most már nem aktuális, jön a tél, de nyáron nagyon jó program)vagy tartsatok otthon mozi estét, vagy készítsetek most dekorációt a karácsonyra, kezmuveskedjetek egy jó forró csoki mellett, tea mellett.

A gyerekek nem csak akkor tudják magukat jól érezni, meg örülni, ha drága programokat kapnak

Ha meg teher, hogy viszed őket akkor je vidd és töltsd a hétvégéket felnőtt emberek tarsasagaban.

Ha én lennék a szülő és látnám ezt a kérdést, az biztos hogy soha az életben nem engednem, hogy elvidd a gyerekeimet.

Óriásit csalodnek benned, hogy mosolyogva viszed, majd panaszkodsz

Összefoglalva:

- A szülőknek nincs szükségük az ingyenes vigyázásra, mert van bőven pénzük és fizetett bébiszitterük.

- A kérdező imád velük lenni. Ugyan "nem a kikapcsolódás tetőfoka 3 gyerekkel végigjárni a Tropicariumot" és "lenne jobb dolga, felnőtt társaságban", de " jó látni az örömüket".

De azért annyira nem jó, hogy neki az 20 rongyába kerüljön, ami pénzt egyelőre a szüleitől kap, és ha elfogy, amúgy is kipótolják. Idézem: „Havi pénzt kapok, ha elfogy, kapok még"

Mi a kérdés?

Hogy hogyan oldjad meg, hogy ne a szüleid fizessék az unokatestvéreid programjait, ami programokra azért viszed el őket, mert „jó látni az örömüket?"

Pedig nem is a "kikapcsolódás tetőfoka" és "lenne jobb dolgod is?"

Ne kérj pénzt, de ne is vidd fizetős helyekre mostantól őket. Vagy ha mégis akkor mérlegelj, hogy mi fér bele, mi nem.

Ha a szülők megkérdezik hogy miért váloztak a programok, akkor elmondod hogy hogy az anyagiak miatt. Utána már náluk lesz a labda, vagy fel ajánlják hogy fizetik vagy marad az új rendszer.

Oké.

Akkor ne kérjél pénzt, de ne vidd őket fizetős programra.

Menjetek játszótérre egy kulacs vízzel és egy kis keksszel, meg játsszsatok otthon valamit.

Ennyi. Ehhez nen kell olyan sok ész.

Egy 5 és 7 éves gyereket még annyi mindennel lehet boldoggá tenni. Kell hozzá egy doboz festék és egy csomag csomagolópapír. És lehet rá ujjal festeni. Vagy 2 kiló liszt meg egy csupor méz. Készülhet a mézeskalács. Kártya. Marokkó. Egérhajtogatás zsebkendőből. Mittudomén. Ott fog csillogni az öröm az arcukon.

De nem, őket agyon kell ingerelni programokkal. Ide megyünk, odamegyünk, megvesszük neki - nehogy visítozzon a bolt közepén -, és a gyerekpszichológiai rendelők túl vannak terhelve a túlstimulált, viselkedészavaros gyerekekkel. Mert aztán minden IS van az életükben, csak az nem, hogy ülnek a szüleik ölében, akik mesét olvasnak fel nekik. Vagy elmennek szimplán kirándulni, hol ibolyát, hol gesztenyét gyűjtve. Ez a gyerekkor, nem a Meki, meg a századik villogó autó.

És ez nem pénz kérdése.

Ha nem akarsz kérni, akkor egyszer, ha megkérnek, hogy vigyázz rájuk, mondd azt, hogy most nem tudsz, mert nem állsz úgy anyagilag. Akkor majd rákérdeznek, hogy jön ez ide, és elmondod, hogy úgy, hogy még egy játszóterezés is 1-2 ezerbe van, és most nincs rá keret.

Amúgy meg azt gondolom, hogy ha Te csinálsz programot a gyerekeknek, akkor azt Neked kell állnod. Vagy a szülők kérik, hogy vidd őket p. Állatkertbe? A gyerekeket is le lehet állítani a vásárlással, azt kell mondani, hogy NEM!

Mondjuk nekem eszembe nem jutna más gyerekét programoztatni, hiába az unokatesóm, vagy bármi.

Jobb dolgom is van hétvégente, mint két kigyerekkel menni ide-oda, ami energia, feszkó, felelősség és pénz.

Te miért csinálod? És most nem is feltétlen az anyagi vonzatáról beszélek - az is lényeges -, hanem a szabadidődről és a felelősségről, amit a nyakadba veszel ezzel.