Én látom rosszul? Vagy túl anyagias lennék?

Másfél éve vagyunk házasok, jól megvagyunk, de valami mégis zavar. Kezdetektől külön kasszán vagyunk, ami részben jó, hiszen egyikünknek sem kell beszámolni, ha venni akar valamit magának. Pénzügyekről sosem beszéltünk, sőt, amikor bankszámlát nyitott magának, akkor sem volt róla szó, hogy legyen közös bankszámlánk, vagy hozzáférhessünk egymáséhoz. A lakbért én fizetem + a vásárlást, a csekkeket pedig ő. Sokat dolgozik és szereti is a munkáját, előfordul, hogy egy héten alig találkozunk. Nekem átlagos fizetésem van, amiből nem nagyon tudok félretenni, neki jóval az átlag fölött van a pénze és szépen tud félretenni. Amíg nem voltunk együtt, nekem is mindig volt lekötött pénzem, ez azóta megszűnt. Gyereken is gondolkodunk, de nekem kétségeim vannak ez ügyben. Részben a sok meló miatt valószínűleg rám maradna a gyerek, részben meg az anyagiak miatt. Akkor hogy oldjuk majd meg a külön kasszát? Egy pasinak nem feltétlen azon jár az esze, hogy a gyereknek ruha, cipő, játék kell, ezt pedig én nem tudom finanszírozni. Most is úgy érzem, hogy a fizetéseinkhez mérten én többet vállalok. Lehet, hogy ez most nagyon is anyagiasnak hangzik és más örülne, ha csak annyi lenne a gondja, hogy a férje jól keres. Engem mégis zavar, mert úgy érzem, a több pénze + egy gyerek vállalása miatt függésbe kerülök tőle, ezt pedig nem szeretném.