Utazás és temetés egy időre esik?

Ha annyira nem voltak Rád tekintettel a családtagjaid, hogy figyelembe vegyék, hogy ezáltal elbuksz egy rakás pénzt, akkor véleményem szerint kifejezetten önzőek.

Értem én, hogy a szülője volt, és minden bizonnyal nagy a fájdalma, viszont Te a gyereke vagy, akinek az érdekeit szintén figyelembe kell vennie.

Lehet szívtelen vagyok, de biztosan nem mondanám le életem utazását, amire rengeteget gyűjtöttem, azért, mert a közeli családtagjaim nem vették figyelembe.

"Értem én, hogy a szülője volt, és minden bizonnyal nagy a fájdalma, viszont Te a gyereke vagy, akinek az érdekeit szintén figyelembe kell vennie."

Na igen, a gyereke utazása nyilván azonos súlyú, mint a szülője temetese....

#52 Nem tudom, hogyan nem lehet azt felfogni, hogy minden bizonnyal lehetett volna egy kompromisszumos időpontot lefoglalni a temetésre, úgy, hogy az ne érintse a kérdező utazásának időpontját.

Nyilván egy halálesettel járó fájdalom mindig erősebb lesz az anyagi veszteségnél, viszont szülőként ne b.sszon már így ki a gyerekével, mert az igenis csak azt bizonyítja, hogy mint ember mennyire önző. Gondolom ez nemcsak gyász időszakában jellemző rá, hanem úgy a mindennapi életben is.

A temetés nem a halottról szól, neki már mindegy, hogy ott van-e bárki, vagy nincs, egyik sem változtat semmin. A halottat gyászolni otthon, vagy a világ bármely pontján ugyanúgy lehet, ehhez csak gondolni kell rá. Akár az uticélodnál is kereshetsz egy templomot, gyújthatsz egy gyertyát, elviheted az elhunyt képét magaddal, vagy bármilyen más módon a saját világnézeted és érzéseid szerint megemlékezhetsz róla.

A temetés az élőkről, nekik szól. Az élőknek segít elbúcsúzni, magukban rendezni a viszonyukat a halottal, hogy ő már nincsen többé. Pont ezért képesek néhányan nagy ügyet csinálni belőle, hogy valaki ott van-e vagy nincs és ha igen/nem, akkor miért teszi.

Egyes családokban akár hatalmas, életre szóló sértődés is lehet belőle, hogy valaki nem megy el a temetésre. Főleg akkor, ha a rokonok zokon veszik ezt. Persze az is sokat számít, hogy épp milyen érveket hoz fel rá valaki és hogyan közli azt. Mások képesek lehetnek ezt normálisan kezelni.

Szerintem ebben a helyzetben teljesen elfogadható, hogy nem leszel ott a temetésen, én sem lennék. Viszont a rokonság egyáltalán nem biztos, hogy meg fogja érteni és akár komoly sértődés is lehet belőle. Te ismered őket, neked kell tudnod, hogy velük mennyire és hogyan tudod rendezni a dolgot.

Én kimondottan nem szeretek temetésre járni még akkor sem, ha ráérek és ha elmegyek, akkor is inkább az élők (elhunyt ismerősök rokonai) miatt megyek el, mert nekik számít(hat), hogy ott vagyok-e vagy sem. Ha bármi miatt nem tudok elmenni, abból én nem csinálok ügyet, más sem szokott. Általában, ha ott vagyok, örülnek, ha nem vagyok ott, senkit nem érdekel.

Családi temetésekre egyáltalán nem járok évtizedek óta. Életükben sem tartom a kapcsolatot a tágabb rokonsággal, ők se látogatnak, én sem őket, csak az évi néhány kötelező üdvözletküldésre veszi a fáradtságot mindenki. Ez nem élő kapcsolat, így temetések miatt sem utazok el az ország másik felébe.

A szűk rokonsággal (még élő szülő) van aktív kapcsolat, az teljesen más, de az ő rokonaikkal már nem él a kapcsolat.

Én senkitől nem várnám el, hogy eljöjjön a temetésemre. Remélem, hogy nekem egyáltalán nem is lesz majd sem temetésem, se sírom. Aki gondolni akar majd rám, ezek nélkül is tud, ezeket csak felesleges külsőségeknek és kényszerű költségeknek tartom, amiből mások húznak hasznot, nekem nincs rá szükségem. Inkább locsoljanak meg egy bármilyen fát egy parkban, minthogy halott virágot tegyenek a síromra.

Ez persze csak az én véleményem. Mindenki máshogy viszonyul hozzá. A kérdezőnek a saját rokonaival kell rendeznie, hogy ők mit szólnak hozzá, ha nem megy el a temetésre.