Szüleitek örültek, az unoka érkezésnek, vagy tervezésének házasságon kívül ?

Amelyik rokon megjegyzéseket tesz a magánéletemre vagy beszólogat miért nem házasodunk/vállalunk gyereket/stb, azt illedelmesen helyre teszem (elsőre még viszonylag kedvesen, utána nem finomkodok) és jelzem, hogy nem vagyok kiváncsi az ilyen jellegű kommentárokra.

Amúgy láthatóan nem te vagy a legélesebb kés a fiókban 49. Ki beszélt itt mozaikcsaládról meg mindkét szülő haláláról?! Kevered a szezont a fazonnal és erősen kiforgatod, amit ír a másik. Hol a viharba lenne már egyenértékű az, hogy egy gyerek boldog családban él a szüleivel (független azok kapcsolati státuszától) azzal, hogy mindkét szülője pl meghalt vagy elhagyta?? Jó ég. Az alap, normál felállás, hogy van a gyereknek egy apja és egy anyja, ez az ideális. A legfontosabb pedig, hogy az a gyerek boldog, szerető környezetben nőjjön, ahol azt látja a szülők is boldogok, kiegyensúlyozottak és neki is ugyanezt a környezetet biztosítják! Márpedig ebből a szempontból totálisan lényegtelen a kapcsolati státuszuk, házasságban is lehet valaki szar szülő és adhat át rossz mintát a gyerekének meg nem házasságban is lehet valaki jó szülő, köze nincs a kettőnek egymáshoz.

Az egyik közvetlen kolléganőm 2 gyereket nevel a párjával, akivel nem házas, “csak” 20 éve vannak együtt. Az égvilágon semmilyen negatív/pozitív hatással nincs/nem volt a gyerekekre az, hogy a szülők nem házasok. Ellenben temérdek olyan házasság van a közvetlen környezetemben is, ami válással végződött vagy épp szarul működik, a szülők folyton marják egymást, látványosan nincs már szeretet köztük. Kérlek áruld már el mitől lenne jobb egy ilyen kapcsolat?! Ja, mert van róla papír? Ugyan már, vicc kategória.

#51.

Ismerkedéskor azért mondanak ám a férfiak nem valós dolgokat is. Persze, hogy nem fogja azt mondani, hogy azért nem vette el, mert bár Ő volt élete szerelme, a házasság nem volt fontos neki. 🙂

#8: Totál nem vagy képben az életemmel, szóval ne véleményezz. Valószínűleg milliószor nagyobb szerepe van nálunk a nagyszülőnek, mint sok házasságban élőnél. Elég csak itt a gyakorin olvasgatni hozzá, hányan gyűlölik zsigerből pl. az anyósukat. Nos, mi meg egy telken élünk, amíg bírta, addig nagy segítség volt, mert a gyerekek nem az üres lakásba mentek haza suliból, mindig volt friss ebéd. Most, hogy már nem tudja ellátni magát, a gyerekek felnőttek, együtt segítünk neki és látjuk el szó nélkül, ahogy ő tette annak idején. És mindezek kis mértékben sem okozták, hogy bele akartak volna szólni a magánéletünkbe, ugyanúgy megvan a privát szféránk, mintha 1000 km-re laknánk, csak éppen kéznél vagyunk egymásnak szükség esetére. Anyámmal pl. soha nem bírnék együtt lakni, ő beledumálós fajta, de a gyerekvállalásunkba ő sem tette. a Harmadiknál tett megjegyzést, amit nem is bocsátok meg neki soha az életben. Nem is keresem túl gyakran, és erről kizárólag ő tehet.

Olyan távol élő rokonokkal tartok kapcsolatot, hogy el sem tudod képzelni, családfakutatás a hobbim, többet tudok a családom történetéről mint az átlagember. Ettől függetlenül NINCS beleszólásuk az életembe, és eszükbe sem jut megkérdőjelezni a döntéseinket, szívesen látnak bármikor. Ha nem így lenne, akkor pedig nem mennénk és nem tartanánk velük semmilyen kapcsolatot. Nyilván a megfelelési kényszerrel élő embereknek fura és érthetetlen dolog lehet, hogy vannak emberek, akik képesek a saját életüket élni másoké helyett... és még én vagyok a szűklátókörű? Ez az évezred vicce... (ha már személyeskedés, azt én is tudok)

#56.

Van igazság a szavaidban, kicsit félreérthető volt az #51-es válaszod!

Az én Férjem is mindig azt mondta, hogy lélekben már házasok vagyunk, amíg nem jött az érzés Nála, hogy elvesz. Azóta többször elmondja, hogy élete legjobb döntése volt és mai napig szerelmes belém.

Nálunk házasság után jött a Kisfiunk, de anyósom így is traumaként élte meg, mert a Férjemnek az előző kapcsolatából volt már egy Fia, akit mi nevelünk. Anyós szerint azért lett a kicsi, mert így akarom a Férjemet kiforgatni a vagyonából. (Nem is gazdagok, anyósom velünk él, mert nincs még nyugdíja sem!)

Szóval van, ahol nem számít még a házasság sem! Ha idióta a szülő, az marad akkor is, ha házas a gyerek, akkor is, ha együtt él valakivel.

A gyerek nem áldás, helyezettől függő, hogy mi, ahogy a kapcsolat sem a házasságtól lesz jó, vagy rossz.

Amíg ennyire másoknak éled az életed, ne vállalj gyereket

Engem aztán nem érdekel a jogi következmény, de igenis, rohadt macerás elválni, hogyha a másik rendre keresztbetesz neked.

A szüleim házassága jó volt, király, a barátnőm viszont 1,5 éve! szenved a válással, mert a kedves férje mindig újabb meg újabb dolgokkal áll elő, amivel tovább húzhatja az ügyet.

Hát, köszi, akkor alá sem írom a házassági szerződést. Ha előző exemmel eljutottunk volna addig - hálisten nem -, életem legnagyobb szívása várt volna rám, mert ő még ígyis csomó ideig nem szállt le rólam, hogy csak élettársak" voltunk. Ha házasok, akkor rám is egy jó nagy kálvária várt volna, mire végre elválasztanak bennünket.

Pedig az a kapcsolat is normálisan indult, aztán exem lassan teljesen meghülyült, miután összeköltöztünk.

59-es, és akkor képzeld el ezt a helyzetet úgy, hogy ott állsz 1-2-X gyerekkel és a magából kifordult élettárs minden eszközt megragad, hogy eltüntesse az elvileg közösen összehozott vagyont és még a törvény is mellette áll. Élettársak esetén ugyanis olyan arányban kell elosztani a vagyont, amilyen arányú a jövedelem volt, tehát szó nincs vagyonközösségről, felezésről, ilyen csak akkor történik, ha jó fej az élettárs és elismeri, a gyerekek felnevelése miatt kevesebbel tudtál

hozzájárulni a vagyon gyarapodáshoz.

Igen, tény, hogy sokkal nehezebb különválni, ha házas vagy, de meg is van az oka, ami bizonyos esetekben előny is lehet. Muszáj bíróság előtt megállapodni a gyerekekről és a vagyonról is és ott nem olyan könnyű váláskor ellehetetleníteni, kiforgatni a másikat. Sajnos igen ritka a kulturált, szép válás, sokkal gyakoribb, amikor leereszkedik a lila köd és ilyenkor az se szempont, hogy a gyerekeknek is ártanak azzal, ha tönkre teszik egymást anyagilag. Élettársi kapcsolat megszakadása esetén sokkal könnyebb a különválás, de ezzel együtt az egymás anyagi tönkretétele is, mivel ilyenkor nagyon nehéz bizonyítani, mi kié, kinek mennyi jár. Ha a gyerekkel maradó félt forgatja ki a másik szülő, ez igen fájdalmas tanulság tud lenni és sajnos rengeteg ilyen eset van.

Természetesen senki nem úgy tervezi az életét, nem úgy vállal gyereket, hogy előre betervezi a szakítást a másik szülővel, de mivel a magyar statisztika szerint több pár megy szét, mit amennyi együtt marad, jobb nem homokba dugni a fejünket.