Szüleitek örültek, az unoka érkezésnek, vagy tervezésének házasságon kívül ?

9 éve voltunk együtt, amikor jött az első gyerek, örültek neki. (Esküvő azóta sem volt, nem is tervezzük, megvan rá az okunk.)

A gyereket meg nem érdekli.

Anyukáméknak eszebe sem jutott szerintem ez, hogy nem voltunk házasok a gyerek erkezése elött (11honaoos volt, mikor házasodtunk)

Anya mai napig apukám nevet viseli, holott apa 27éve meghalt. 26éve él nevelőapámmal, nem hazasok, van 3 tesóm tőle.

Anyós meg ennyit reagált: fiam. Most komolyan felcsináltad ezt a nőt?! A zsuzsika annyival jobb lett volna.... (zsuzsika az exe férjemnek)

#32: Mi pont az ellentétje vagyunk. Van gyűrűnk, 35 éve együtt, 3 gyerekkel. De nem vagyunk házasok. Na, akkor most prédák vagyunk vagy sem?

Akkora baromság azon vitázni, hogy egy párt, egy családot mi tart össze. Van akit a papír, van akit a gyűrű, van akit mindkettő és van akit egyik sem. Minket sem a gyűrű tart össze, hiába van. Hanem a a kölcsönös szeretet/szerelem, megbecsülés és tisztelet. Ha ezek nincsenek, akkor megette a fene az összes papírt és társait.

#17: 35 éve élettársi kapcsolatban élőként tapasztalatból mondom, hogy nincs igaza. Ahol egyáltalán felmerül, hogy ha valamelyik fél bármi miatt kiesik a munkából, akkor nem ugyanolyan egyenrangú, akkor az a kapcsolat (papírral vagy anélkül) egy kalap kaki. A jelek szerint náluk vége is lett, mi meg együtt vagyunk. Voltam GYED-en, GYES-en, voltam munkanélküli, aztán volt a párom is munkanélküli, a 3. gyerekkel ő volt GYES-en. SOHA nem merült fel, hogy bármelyikünk is kiszolgáltatott lenne, mindenünk közös: a házunk, a bankszámlánk... és persze a gyerekek.

Kérdezőnek válaszolva: felnőtt emberek úgy döntenek a gyerekvállalásról, ahogy akarnak, senkinek - még a közvetlen családnak sem - nincs beleszólása, nem érdekel, hogy elfogadja-e vagy sem. A tervezésbe meg aztán pláne. A MI életünk, a MI döntésünk. Szóval egyáltalán nem érdekelt, hogy örültek-e vagy sem.

"a kölcsönös szeretet/szerelem, megbecsülés és tisztelet. Ha ezek nincsenek, akkor megette a fene az összes papírt és társait."

Viszont ha megvannak, akkor mi az akadálya a házasságkötésnek?

"nem örülnék kevésbé egy unokának, csak mert nem házasságba érkezik"

Ha már útban van, persze, szülessen meg, az a dolga, függetlenül attól, hogy házasságba érkezik-e vagy nem.

De amíg még nincs útban, addig érdemes gondolkodni és úgy alakítani az életet, ahogyan a legjobb lehet mindenkinek, azt pedig minden tudományos kutatás eredményei alátámasztják, hogy a házasságnál jobb intézményt még nem találtak ki.

"úgy alakítani az életet, ahogyan a legjobb lehet mindenkinek"

Felnőtt emberek el tudják szerintem maguk is dönteni, hogy SZÁMUKRA mi a legjobb, nem kell ehhez semmiféle "tudományos kutatás", sem idegenek véleménye.