Szerintetek érthető, hogy nem szeretnék gyereket az alakom miatt?
Aha, és szülni is ráér 10-20 év múlva vagy már most kezdjen bele mert ez egy hosszútávú projekt?
Én mikor szültem nem az a kéjsóvár érzés lebegett a szemem elött, hogy majd x év múlva nem leszek egyedül meg stb. Nekem az a pillnat volt a legnehezebb de a legszebb is. A fiam egy álom s bármit tesz az is marad.
De attól még igenis elhiszem, hogy vannak emberek akiknek a lelkében más és más hagy mély nyomokat, van aki könnyen túllép valamin s van aki belebetegszik egy másnak nevetségesen egyszerű dolgon. Lehet ez igen is BÁRMI, főleg egy olyan (számomra legalábbis fontos dolog) mint a pozitív önkép. Mert ez ha figyeltek nem pár centi bőrről és pár kiló + -ról szól! Hanem, hogy amikor nézi a tükröt akkor ő boldog!Jólérzi magát a bőrében mert elfogadja önmagát, tett érte s a boldogság s magabiztoság a jutalma. A mai világban ahol szinte mindenki küzd az önbizalomhiánnyal, szrongásokkal, depresszióval s más igenis meghatározó!
(ne mondjátok hogy nem mert akkor nem lennének anorexiások s 150kgfeletti emberek akik nem hormonális vagy egyéb ilyen betegségtől néznek ki így)
Számára a boldogság a meghatározó. Ha ez a testét jelenti most per pillanat akkor ezt tiszteletben kelene tartani.
Majd lehet átértékeli a belsőértékrendjét de adig nem való anyának. Ha a gyermek fontosabbá válik akkor jó anya lessz. Indoknak ennyi éppen elég.
Tudom, miről beszélsz, Kérdező. Testképzavarom van, bulímiás vagyok, pszichoterápiára járok. Nekem is volt mellműtétem (fogyás után felvarrás).
Nem mertem utcára menni, féltem, hogy mindenki engem fog bámulni, hogy milyen dagadt és ronda vagyok.
Sokat javult a helyzet, de ismerem magam, és tudom, hogy ha meghíznék (akár terhességtől), nagyon visszaesnék. Inkább élek elégedetten egyedül, mint elégedetlenül, egy gyerek életét is megkeserítve.
Hát szerintem ha egy ilyen fontos kérdésben nem vagytok egy állásponton, akkor előbb-utóbb bajok lesznek.
Ha nem lesz gyereketek, pedig a párod szeretne, akkor egy idő után ez fogja megkeseríteni a kapcsolatot, előbb-utóbb a szemedre veti, hogy miattad nem lehetett gyereke, pedig neki ez fontos lett volna.
Ha viszont te döntesz úgy, hogy a kedvéért gyereket vállalsz, akkor még ha magát a gyerekvállalást nem is bánod meg, de ha az alakod nem lesz már a régi sehogy, akkor te fogod ezért a párodat hibáztatni, mondván, hogy te csak az ő kedvéért mentél ebbe bele.
Illetve ha sok évvel később szakítotok/elváltok, úgy, hogy nem született gyerek, akkor a párod fogja úgy érezni, hogy raboltad az idejét és a fiatalságát, pedig helyetted lehetett volna olyasvalakivel is, aki szeretett volna gyereket tőle.
Szóval szerintem jobb, ha mindketten olyan társat kerestek, akivel közösek a céljaitok.
Az én esetem sem olyan egyszerű, mivel én meg anorexiás voltam kamaszként. Kigyógyultam belőle, már nincs testképzavarom, de azóta lett ennyire fontos számomra a külső. Annyira szeretem, hogy anélkül, hogy ismernének, egyből beskatulyáznak hülye, csakis külsőségekre adó libának. Engem kicsit sem zavar, ha valaki ezt furcsállja, vagy más véleményen van. Senkit sem pontoztam le (csak mert ilyen hozzászólás is volt, hogy minek teszek fel egy kérdést, ha nem bírom a kritikát). Nem erről van szó, de el lehet mondani kulturáltan is egy véleményt és nem kell egyből arra gondolni, hogy ha valakinek fontos a külső, akkor már biztosan felszínes ember.
Amúgy meg örülhetnek a beszólogatós kedvükben lévő válaszolók, hogy teljesen magabiztosak, elégedettek a külsejükkel és nincs szükségük "piti" diétára, meg edzésre, mert anélkül is tökéletesen elégedettek magukkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!