Mekkora tulajdoni hányadot tartotok méltányosnak, ha gyakorlatilag csak az egyik házasfél házasság előtt meglévő vagyonából vásárolnak közös új lakást?
Mivel lehet megadni 2:23 tulajdoni arányt és tetszőleges arányokat, én nemes egyszerűséggel maradnék annál, hogy mindenkinek akkora rész jár, amekkora részt belefizet vagy amekkora részt várhatóan bele fog fizetni a szerződés alapján (pl ha hitelről van szó).
Lehet egymást szeretni, lehet közös ingatlant venni egy közös életre, de több válást láttam, mint ahány pár együtt öregedett és halt meg, úgyhogy egy percig sem gondolkodnék azon, hogy mekkora legyen a tulajdoni hányad. Ha nem megyünk szét, úgysem fog számítani, ha meg igen, akkor így a fair.
Ha a páromnak ez nem tetszik, akkor azt hiszem, kettőnk közül nem én vagyok az, akinek a pénz a fontosabb, mint a kapcsolat.
Utolsó, ez teljesen egyértelmű számomra is. Ha a szüleim egy fél élet munkajából vettek nekem egy lakást, akkor mégis milyen jogon vinné a felét az extárs. Ezt max akkor dönthetném el, ha en dolgoztam volna meg a lakásért, de akkor is baromi rossz döntés felezni. De ott legalább az dönt aki a pénzt szerezte.
Általaban az szokott ilyen nagyvonalú lenni, mint a kérdésben is a fiú, aki megkapja ajándékba a szülei munkáját. Ha tudná mennyit kell gürcölni egy lakásért, tuti nem osztogatná a felét.
Nagyon köszönöm a hozzászólását mindenkinek. A 100 feletti megjegyzés már statisztikai sokaságot jelent, tehát jól tükrözi a társadalmi elvárásokat, ami fontos számomra.
Továbbá köszönetem részeként jelzem, hogy a reflexiók sokasága messze meghaladta a várakozásaimat, úgy látszik, ez a kérdés még a Világháború lehetőségétől is jobban érdekli a portál látogatóit, talán mondhatom, hogy a magyar embereket.
Mégegyszer köszönöm a segítséget!
"úgy látszik, ez a kérdés még a Világháború lehetőségétől is jobban érdekli a portál látogatóit"
Elég azt megnézni, milyen reakciókat váltott ki egy farkas lelövése (félreértés ne essék: felháborít az eset!), és miket mindaz, amivel a magyar ember maga szembesül: működésképtelen oktatás, az állami egészségügy állapota, pofátlan módon ellopott uniós pénzek, sorolhatnám.
De ha csak az egészségügynél maradunk: akinek egészségügyi problémája van, tapasztalhatja, ha nincs pénze magánorvosra, cs*szheti. De ez nem számít. Az sem, hányan halnak bele abba, hogy hosszú várólista van. Egy farkas lelövése haladja meg az ingerküszöbüket.
#102 véleménye nagyon szimpatikus, leginkább az a gondolata, hogy nem arra az esetre kell felkészülni, amikor a pár boldogan, együttértésben él, hanem arra, ha elválik. Olyan jogi helyzetet kell megalapozni a jövőre nézve, amelyik ezt a - szoftveres szóhasználattal: - else ágat jól lekezeli. Azaz az arányosság, érdekek közel egyforma érvényesítése a válás esetén biztosított legyen.
(Magánvéleményem, hogy aki nem tud annyira előre látni, előre gondolkozni hogy felmérje a távolabbi eshetőségeket is és a tűrőképessége is limitált kedvezőtlen fordulat esetén, magyarul önző, az alkalmatlan a házasságra, különösen pedig a közös gyerek vállalására.)
109!
Valóban, tök romantikus. Házasok vagytok mondjuk 10 éve. Apu par evvel a házasságkötés előtt vett egy ingatlant, 20 év hitelre. Te voltál otthon 5 évet 2 gyerekkel és nem tudsz visszamenni 8 órában dolgozni, csak hatban, apu meg 3 evig volt munkanelkuli. Ma csak x összeget keresel, apu meg 3xet. Váltok. Tiéd a két gyerek, nulla ingatlan, mert azt apu vette, 20 év hitelre, igaz, a te jovedelmedbol is ment rá, hogy ki legyen fizetve. Valóban, romantikus
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!