Édesapám felesége miért nem akarja elfogadni, hogy a családommal együtt visszaköltöztünk a "(nagy)szülői" házba? Hogyan alakíthatnánk ki jó kapcsolatot ezek után?
A munka miatt albérletben voltunk néhány évig, de most úgy alakult, hogy inkább visszaköltöztük. A ház nagy, elférünk igaz kicsit nagyobb a nyüzsgés a gyerekek miatt.
Tegnap végül kibökte, hogy ez így borzasztó, így nem lehet élni, alig van helyük stb. Kifejtette, hogy nekünk kellene elköltöznünk ismét albérletbe, mert mi eddig is megoldottuk, ők viszont nem így rendezték be az életüket.
Én tényleg a jó kapcsolatra törekedtem eddig, de ez a tegnapi megnyilvánulása kicsit engem is kihozott a sodromból és megmondtam neki, hogy nyugodtan mehet, akár már az estét sem kell velünk töltenie, azóta mosolyszünet van.
Aput nagyon sajnálom, mert így két kő között őrlődik, de már nem tudom mit csináljak. Én sem tudom állandóan csöndben tűrni a felesége beszólásait.
Azt a tulajdonost aki 3 éve tulajdonolja azt az ingatlant akiben valaki 7 éve él.
Mivel az apja és a felesége házasok ezért amennyiben nem kötöttek házassági szerződést úgy a feleség is teljesen jogosan él abban a lakásban.
Szerintem a kérdező itt egy két dolgot elsunnyog azért,hogy mártírkodhasson.
Szánalmas.
Amúgy azt én sem értem,hogy milyen elképzelésről meg milyen leckéről hablatyolsz.
Arra gondoltál,hogy mekkora muri lesz majd egy 10 személyes családban élnie a gyerekeknek mert jól kijönnek?
Csak éppen annyi figyelem nem jut egyikre sem amennyi kellene.
Mert állandóan zsivaly meg hangzavar van.
Egyszerűen ez nem egy egészséges helyzet.
Rettenetesen sajnálom apád feleségét, de főleg a gyerekeket.
A szülők önző idiótizmusa miatt traumatizálódnak így szerencsétlenek.
Én korábban már válaszoltam, és akkor is kérdeztem, amit azóta sem értek, hogy ez miért nem derült ki a visszaköltözésetek ELŐTT, hogy apád felesége ezt nagyon-nagyon nem szeretné? Ezt nem egy nap alatt döntöttétek el nyilván, volt róla több beszélgetés gondolom... ezt ő soha nem mondta, hogy ő ezt így nem akarja? Ha nem is nektek, de apádnak sem?
Borzasztó ellenérzések lehetnek benne az egész szituációval szemben, ha inkább különköltözik a gyerekeitől, nem tudom elképzelni, hogy ez miért nem derült ki a visszacuccolás előtt, hogy ez így nem fog működni.
És én sem értem apádnak ezt a megjegyzését, hogy kinek milyen lecke?
És arra sem válaszoltál, hogy mennyire vagytok egymás szájában? Nem lehet valamennyire elszeparálni a két lakrészt? A történésekből jól értem, hogy apád vállat vont, hogy akkor elköltözött a nő, ennyi, rádiratja a haszonélvezeti jogát és így marad minden? Ti maradtok, ők meg elválnak vagy mi?
Én megvenni szerettem volna apu részét, ő viszont eladni nem volt hajlandó, csak ajándékozni, amibe csak úgy mentem bele, ha legalább haszonélvezete marad rajta. Na, erre mondta apu, hogy jó lecke, hogy ne ragaszkodjak annyira az elképzeléseimhez, mert így felesleges köröket kell futni, amiért makacs voltam és ragaszkodtam a haszonélvezethez.
Az a baj, hogy csak 1 konyha van és a nappali is közös, szerencsére fürdőszoba 4 is van. Eredetileg egy nagy családnak lett kialakítva a ház.
Természetesen nem egy nap alatt döntöttünk és költöztünk. Január végén már megbeszéltük apuval, hogy jönnénk, de azt is megmondtuk, hogy a nyári szünetig csak felújítunk, alakítunk, hogy tanév közben ne kelljen sulit váltani a gyerekeknek. Az tény, hogy kifejezetten a feleségével nem ültem le megbeszélni a dolgot, de arra gondoltam, hogy apu egyeztet vele is. Lehet, hogy ez nem így volt, de majdnem fél évnek elégnek kellett volna lenni, hogy rájöjjön, hogy nem viccelünk és az ellenérzéseit nekem is elmondhatta volna.
A kicsik még oviba járnak. A héten már nem mennek, mert beteg az óvónő és ők is köhögnek kicsit.
Nem kérdezte senki,hogy a héten mennek-e oviba vagy sem.
Ez is megint olyan ködösítés mint az összes válaszod eddig.
Mi ez megint,hogy megvetted volna apukád részét, ergo kivásároltad volna amibe ő nem ment bele mert gondolom nem is akarta neked a saját részét eladni erre Te, mártírkisasszony előállsz a haszonélvezettel.
Ennek semmi értelme.
Megint gondolom azt hallgatod el,hogy apukád nem akarta,hogy kivásárold. Csak úgy ment bele ha elajándékozza és haszonélvezője marad az ingatlannak.
187: de hát nem az a probléma, hogy rajta maradt a haszonélvezet, mert azt értjük, hogy JOGILAG neked van igazad, hanem az, hogy egy ilyen súlyú ügyben miért derül ki a dolog megtörténte UTÁN, hogy az egyik félnek ez durván nem tetszik. Annyira durván, hogy inkább elválik, ha ti maradtok? Vagy csak "duzzog" és majd visszajön szerintetek?
Mondjuk apád is fura nekem, a felesége ott hagyja két kisgyerekkel és erre az a reakciója, hogy még jobban megerősít téged jogilag a helyzetedben? Neki ez így oké?
"A történésekből jól értem, hogy apád vállat vont, hogy akkor elköltözött a nő, ennyi, rádiratja a haszonélvezeti jogát és így marad minden? Ti maradtok, ők meg elválnak vagy mi?" ???
Nekem ez borzasztó furcsa így - de lehet nálunk tök más a család-dinamika - hogy a beköltözésetek előtti fél év alatt egyszer sem került szóba köztetek családi összejövetelen (vagy fél év alatt egyszer sem találkoztatok?), vagy nem kérdeztél rá újra, amikor már közeledett az időpont, nem merültek fel praktikus szervezkedési kérdések (melyik szobát kell kipakolniuk pl.) a költözés előtt vagy bármi, amikor kiderült volna, hogy apád feleségének ez NAGYON nem tetszik? Egyszer sem merült fel beszélgetés során apáddal, hogy "figyu apu, akkor Mucikával megbeszélted, hogy jövünk szeptemberben, minden oké lesz"?
És a nőt sem értem, tényleg, miért csak azután jelzett, miután beköltöztetek - ennyire nincs önismerete, hogy azt hitte, rendben lesz így vagy ennyire nem tudja mit akar vagy mire számított? Ezeket sem kérdezted meg tőle, amikor már UTÓLAG kiborult? Hogy miért most szól, miért nem jelezte, hogy ő ezt nem akarja? Olyan fura ez nekem, nem tudom elképzelni a szituációkat/beszélgetéseket vagy nem írsz le mindent. Vagy nem mondott semmit (de miért nem?), magában fortyogott, és aztán most robbant? Vagy apádnak jelezte, hogy ez neki nem oké, apád meg szőnyeg alá söpörte, hogy jó lesz az úgy, majd megszokod, aztán ez lett belőle? Nekik egymással milyen a dinamikájuk apáddal?
Nem tudom melyik családnak hány szoba jut, hogy van az eloszlása a szobáknak stb., de valahogy meg kellene oldanotok, hogy legyen egy kis szeparáció, legalább nappali tekintetében, ha maradni akartok (már ha persze apádat érdekli egyáltalán, hogy visszajön-e).
Mindketten sarasok vagytok szerintem. A nő mert nem jelezte előre és hangosan, hogy ő ebben nem akar részt venni (vagy mert annyira hülye, hogy nem értette meg, mivel fog ez járni). Én értem, hogy ha ÉN nem akarnék egy ilyet szitut, akkor megőrülnék, hogy csak a saját hálószobámban lehetnék egyedül. Te pedig azért, mert oké, neked jogod van ott lakni, apádnak joga van ott lakni, te szóltál, ti ketten megbeszéltétek, de egy ilyen fajsúlyú kérdésben én biztos szerveztem volna egy kerekasztal megbeszélést, hogy mindenkinek oké ez, ki hol fog lakni, hogy lesznek a praktikus dolgot stb. Ez nem egy olyan kérdés, amiben kompromisszumot lehet kötni (hacsak nem tudtok kikötni egy viszonylag közeli határidőt, amikor ti vagy ők kiköltöznek, akkor átmenetileg talán elviseli).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!