Garantált, hogy én leszek a szemét, ha kismama rokontól kérem, költözzön el? Hogy közöljem vele finoman, de határozottan?

Kérdező, megírnád majd, mit mondott, miután megtudta, hogy mennie kell?

Nehéz helyzet. Ha egyébként jó a kapcsolat, nem voltak konfliktusok stb. és anyagilag nekem is belefér (számomra ez nem volt teljesen egyértelmű, hogy most akkor csak a lakhatását biztosítod és ő vagy a családja is beszáll a költségekbe, vagy mindent te fizetsz), akkor én megengedném, hogy maradjon. Ha nagy terhet jelent anyagilag akkor persze ez sem lenne jó megoldás és akkor sem vagy szemet, ha nemet mondasz, teljesen érthető és nem a te feladatod gondoskodni róla. Én csak elgondolkoztam azon, hogy az ő helyzetében nekem sem lenne semmi ötletem, hogy mégis mit tegyek. Egyetem mellett dolgozva is rohadt nehéz annyi pénzt összeszedni, hogy abból meg tudj élni, hát még gyerekkel. Terhesen vagy egy pici babával nem lesz nagy sikere a munkáltatóknál, ha egyáltalán tud majd dolgozni (arra gondolok, hogy pl. valaki veszélyeztetett vagy sok helyen nincsen elég bölcsődei férőhely stb.). Én nem kívánnám neki és a születendő gyereknek sem, hogy visszaköltözzön oda, ahonnan okkal jött el, hiszen írtad milyen családból jött. A párja elhagyta. Kollégiumba nem vették fel (ami amúgy nem csak azon múlik, hogy jól tanul-e valaki és az a jó is elég relatív, valamikor a csupa ötös sem elég). Az más kérdés, hogy én ebben a helyzetben biztosan nem tartottam volna meg a gyereket, de abortuszra mégse kényszeríthetném őt mégha ezt is tartanám jó megoldásnak. Magyarul nem nagyon marad más lehetősége, az utcára pedig mégsem küldeném, ha van lehetőségem segíteni neki. Igen, így is nagy szívességet tettél neki és valószínűleg nem egyik napról a másikra fog a saját lábára állni, de azért én nem is ilyen 5 években gondolkoznék… fiatal, tapasztalatlan, egyedül van stb., nyilván nem egyszerű ez neki sem és én ezek alapján nem a “pofátlan élősködőt” látom benne, hanem inkább egy tanácstalan, elveszett fiatal lányt. Itt szerintem nem is az a kérdés, hogy most illik-e valakit kitenni terhesen vagy egy kisbabával stb., hanem milyen a kettőtök közti kapcsolat, legalábbis én családtagok és ismerősök tekintetében komplexebben szoktam vizsgálni a dolgot. Úgyhogy én vagy engedném, hogy maradjon vagy legalábbis nem egyik napról a másikra tenném ki, hanem segítenék neki alternatívát keresni, ami neki is jó (mert érthető ha nem akar visszamenni a szüleihez, de ha mondjuk majd kap valami juttatást, az apa fizet gyerektartást, ha majd nagyobb lesz a baba és bölcsödébe tudja adni, el tud menni dolgozni stb., akkor esetleg egy szoba bérlését talán ki tudja gazdálkodni).

Persze, írassa is rá a lakást is, nem? Szegényke.

Ki kell bacni. Az ilyen piócák maradnak évekre, évtizedekre az ember nyakán.

Akkor húzzon haza. szomorú hogy nyűglődik az apjával, de ha anya lesz, legyen már annyira felnőtt hogy meg tudja oldani a konfliktusait, ne marjon ki mást a tulajdon lakásából.

Kérdező, milyen megerősítésre vársz még? Itt mindenki együntetűen azt javasolja, hogy tedd ki. Szüleid is. Te magad is. Akkor?