Garantált, hogy én leszek a szemét, ha kismama rokontól kérem, költözzön el? Hogy közöljem vele finoman, de határozottan?

Unokatestvéremről van szó, SOS vészmegoldásként költözött be hozzám ősszel.

Kollégiumot nem kapott a pontjai alapján, szobát bérelni itt Budapesten nem tudtak volna neki.

Ők kérdeztek rá, de én is gondolkoztam azon, hogy a vendégszobában lakhat, amíg jobb megoldás nincsen. Beköltözött, nekem akkor lett egy párkapcsolatom, úgyhogy heti 1-2 éjszakát/napot vagyok ott összvissz, amúgy a páromnál vagyok. Mikor végzett januárban a vizsgáival, kérdezte, hogy erre a félévre maradhatna-e még és utána költözne ki, ha nem gond. Nem zavart sok vizet, belementem.

Viszont terhes lett, nekem is 2 hete mondta el. Megtartja, a baba apukája már közölte, hogy ő nem kíván élni a szülői felügyeleti jogával...

Még van két éve az egyetemből, így az eddigi terve, hogy dolgozna főállásban suli mellett és abból próbálná eltartani magát, ment is a kukába. Megkérdezte tőlem most a héten üzenetben, hogy esetleg amíg egyetemre jár, lakhat-e a lakásban? Annyit írtam rá, hogy erre térjünk vissza személyesen majd. Viszont egyáltalán nem szeretném, ha kisbabával ő ott lakna még éveket...

Szerencsétlen helyzet nagyon. Főleg hogy tudom, haza, a szüleihez azért nem akar költözni, mert az apja egy nagyon kötekedő, szemétkedő alak és tényleg lehetetlen mellette meglenni akár 1-2 órát is.