Nem engedem anyósomékhoz a gyerekeket, férjem meg erre semmit nem mond?
5 és 7 éves lányokról van szó.
Anyósomék a szüleimhez képest nagyon keveset foglalkoztak velük mindig is, néha elvitték őket magukhoz péntek délután, vagy szombaton, 3 havonta egyszer ott aludtak. De akkor is mindig sírás volt valamin. Olyanokon, hogy nem engedték őket reggel tv-t nézni, nem kaphattak kakaót, mert hogy a gyerek felpörög a cukortól (pedig reggel nekik ezzel indul a nap, mese + kakaózás az ágyban). Vagy elmentek velük boltba, és az volt megbeszélve, hogy választhatnak maguknak 1-1 valamit. Mikor választottak, elkezdtek velük veszekedni, hogy nem, azt nem veszik meg, mert az nem igazi csoki, vagy hogy az nem is finom stb (pl. Dörmi, Bueno stb). Vagy elmentek velük Ikeázni, nyitásra mentek, délben már éhesek voltak a gyerekek. Mi is szoktunk velük menni, ha muszáj, bár az ilyesmit jobban szeretjük gyerekek nélkül intézni és hétköznap, nem pedig a hétvégi tömegben. De szeretik az ikeás food court-ös kaját, húsgolyót itthonra is szoktunk venni mindig. Mondták, hogy éhesek és enni szeretnének, anyósom válasza az volt, hogy majd otthon ehetnek. Otthon meg olyan étel volt, amit nem szeretnek... Vagy nyáron is kivonultak velük a tanyájukra a hőségben, összvissz egy üveg szódavízzel és aztán csodálkoztak, hogy a gyerekek 1 óra után már hisztiztek és unták magukat a 35 fokban.
Aztán az utolsó, ami ahhoz vezetett, hogy akkor oda nem megyünk, az volt, hogy apósom felpofozta a kisebbiket. Mert karácsonykor elkezdte rendezgetni náluk a fán a díszeket, és ő rászólt, hogy ne csinálja.
Mondtam az anyósomnak, hogy jöhet hozzánk, ha szeretne, de az apósomat nem látjuk szívesen. Erre még ő háborodott fel, hogy nem fogja úgy látogatni az unokáit, hogy én közben felügyelem...
Férjem kétszer beszélt velük, elmondta, hogy ez miért van, de azóta nem nagyon foglalkozik a dologgal. Mert hogy mit csináljon, a szülei már nem fognak változni. Csak közben anyósom meg minden rokonnak úgy adja elő, hogy ez az egész ok nélkül van és hogy a lányok is szenvednek nélküle. Mondtam a férjemnek, hogy állítsa le a szüleit, erre a válasz, hogy hát ő már beszélt velük. Ja, januárban.
Szerintetek ez nem az ő dolga lenne? Mert én is felhívnám az anyját, de akkor aztán tuti többet ki nem ejti a száján a nevemet mások előtt... Ekkora balhét meg nem akarok.
Sajnálom, hogy ez így alakult, mert nekem a mai napig nagyon jó kapcsolatom van a nagyszüleimmel, rendszeresen megyünk hozzájuk, vagy ők jönnek és örömmel gondolok vissz azokra a gyerekkori napjaimra, mikor ott voltam péntektől vasárnapig, vagy nyaranta 1-2 hétig is ott aludtam náluk. Az én szüleim szerencsére nem így állnak a gyerekekhez, de akkor sem hiszem, hogy az az ideális kapcsolat, mikor el kell tiltani a gyerekeket a nagyszülőktől.
" Nem, nem eszik meg az 5 centi vastag "pizzát", ha ők a nápolyi pizzát szeretik. "
Na pont erről beszéltem, és te igazoltad is. El vannak kényesztetve.
Miért, mert tudják, hogy mit szeretnek, és mit nem?
Mint írtam, én sem eszem meg a sz.r kaját, vagy az olyat, amit nem szeretek.
Az elkényeztetés nem itt kezdődik. :)
De kicsit elkanyarodtunk szerintem a témától. Nem az volt a kérdés, hogyan kéne nevelnünk a gyerekeinket.
21
Én meg 30 éves vagyok, és NEM eszem meg a vékony tésztájú pizzát, csak a vastagot. Oh, milyen elkényeztettség. Mondok jobbat. A családom nem szereti a lecsót. Ezért mindig akkor csinálok magamnak lecsót, mikor nekik még van másnapi kaja. Hú, hogy elkényeztetem magam, hogy csak magam miatt főzök, ugye? :O
"ha tudom, hogy a gyerek nem szereti se a sonkát, se a gombát, nem fogom szánt szándékkal beletenni a kajába, aztán játszani a sértődöttet"
El tudom képzelni a viszonyotok alapján, hogy nem is tudják apósodék, hogy mit szeretnek a lányok meg mit nem. Többet és főleg hatékonyabban kéne kommunikálni velük, akkor lenne rá esély, hogy jobban összecsiszolódjon az értékrendetek. De így, hogy azt írod:
"Őszintén engem az sem zavarna, ha a kardjukba dőlnének.",
hát, nem sok esélyt látok rá... Pedig nagyon értékes kapcsolatoktól fosztod meg a lányaidat, ha nem veszel erőt magadon, hogy tegyél az apósodékkal való kapcsolatotokért.
Persze, az is elkényeztetés, hogyha kocsival megyünk valahová, őket is beültetjük hátra. Hiszen szaladhatnának is utánunk, úgyis gyerekek még, kell nekik a mozgás!!:D
Komolyan nem értem az ilyen felfogású embereket...
Szerintem meg kellene beszélnetek velük főleg a pofozós ügyet. Mondom azért,mert engem ez zavarna a legjobban.
Ha ez sikerül akkor a gyerekek mehetnek hozzájuk ,ha többet nem fordul elő. Leginkább az apjukkal.Én ezek után lehet nem lennék kíváncsi rájuk
Ha a gyerekek nem akarják ott aludni/menni akkor nem erőltetnèm
"Nem az volt a kérdés, hogyan kéne nevelnünk a gyerekeinket."
Oké, akkor itt a válasz a kérdésre:
"Nem engedem anyósomékhoz a gyerekeket, férjem meg erre semmit nem mond?"
Igen! Semmit!
A gyerekeidet pedig igenis elkényezteted. Biztos elkényeztethetnéd még jobban is, de amit te csinálsz, az is bőven elkényeztetés, ami abból is látszik, hogy hogyan reagálnak arra, amikor az apósodék értékrendjével találkoznak - meg hogy hogyan reagálsz te arra, amikor itt mások értékrendjével találkozol.
26-os, felfogtuk. Utálod a gyerekeket, főleg, ha még a szomszédban is vannak. De emiatt ne itt háborogj. Köszi.
"El tudom képzelni a viszonyotok alapján, hogy nem is tudják apósodék, hogy mit szeretnek a lányok meg mit nem."
És ha elmondják, hogy mit szeretnének, miért nem hallgatják meg őket?
"Pedig nagyon értékes kapcsolatoktól fosztod meg a lányaidat, ha nem veszel erőt magadon, hogy tegyél az apósodékkal való kapcsolatotokért."
Ja, biztos nagyon értékes pillanatok voltak eddig is, ha nem szeretnek ott a lányok és ottalvásról hallani sem akartak korábban sem. Szerencsére, mint írtam, az én szüleimmel nem ilyen a kapcsolatuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!