Nem engedem anyósomékhoz a gyerekeket, férjem meg erre semmit nem mond?
5 és 7 éves lányokról van szó.
Anyósomék a szüleimhez képest nagyon keveset foglalkoztak velük mindig is, néha elvitték őket magukhoz péntek délután, vagy szombaton, 3 havonta egyszer ott aludtak. De akkor is mindig sírás volt valamin. Olyanokon, hogy nem engedték őket reggel tv-t nézni, nem kaphattak kakaót, mert hogy a gyerek felpörög a cukortól (pedig reggel nekik ezzel indul a nap, mese + kakaózás az ágyban). Vagy elmentek velük boltba, és az volt megbeszélve, hogy választhatnak maguknak 1-1 valamit. Mikor választottak, elkezdtek velük veszekedni, hogy nem, azt nem veszik meg, mert az nem igazi csoki, vagy hogy az nem is finom stb (pl. Dörmi, Bueno stb). Vagy elmentek velük Ikeázni, nyitásra mentek, délben már éhesek voltak a gyerekek. Mi is szoktunk velük menni, ha muszáj, bár az ilyesmit jobban szeretjük gyerekek nélkül intézni és hétköznap, nem pedig a hétvégi tömegben. De szeretik az ikeás food court-ös kaját, húsgolyót itthonra is szoktunk venni mindig. Mondták, hogy éhesek és enni szeretnének, anyósom válasza az volt, hogy majd otthon ehetnek. Otthon meg olyan étel volt, amit nem szeretnek... Vagy nyáron is kivonultak velük a tanyájukra a hőségben, összvissz egy üveg szódavízzel és aztán csodálkoztak, hogy a gyerekek 1 óra után már hisztiztek és unták magukat a 35 fokban.
Aztán az utolsó, ami ahhoz vezetett, hogy akkor oda nem megyünk, az volt, hogy apósom felpofozta a kisebbiket. Mert karácsonykor elkezdte rendezgetni náluk a fán a díszeket, és ő rászólt, hogy ne csinálja.
Mondtam az anyósomnak, hogy jöhet hozzánk, ha szeretne, de az apósomat nem látjuk szívesen. Erre még ő háborodott fel, hogy nem fogja úgy látogatni az unokáit, hogy én közben felügyelem...
Férjem kétszer beszélt velük, elmondta, hogy ez miért van, de azóta nem nagyon foglalkozik a dologgal. Mert hogy mit csináljon, a szülei már nem fognak változni. Csak közben anyósom meg minden rokonnak úgy adja elő, hogy ez az egész ok nélkül van és hogy a lányok is szenvednek nélküle. Mondtam a férjemnek, hogy állítsa le a szüleit, erre a válasz, hogy hát ő már beszélt velük. Ja, januárban.
Szerintetek ez nem az ő dolga lenne? Mert én is felhívnám az anyját, de akkor aztán tuti többet ki nem ejti a száján a nevemet mások előtt... Ekkora balhét meg nem akarok.
Sajnálom, hogy ez így alakult, mert nekem a mai napig nagyon jó kapcsolatom van a nagyszüleimmel, rendszeresen megyünk hozzájuk, vagy ők jönnek és örömmel gondolok vissz azokra a gyerekkori napjaimra, mikor ott voltam péntektől vasárnapig, vagy nyaranta 1-2 hétig is ott aludtam náluk. Az én szüleim szerencsére nem így állnak a gyerekekhez, de akkor sem hiszem, hogy az az ideális kapcsolat, mikor el kell tiltani a gyerekeket a nagyszülőktől.
"és ő rászólt, hogy ne csinálja."
De itt azért még nem volt vége a történetnek, hanem a neveletlen gyereked még ezután is csinálta tovább, és csak utána csattant a pofon. Igen vagy igen?
Igazából nem az életkorukkal van a baj, hanem hogy régimódiak. Szerintük a tv-ben a mesék semmire nem jók, ami a boltban van, az mind szemét. Rendelni nem szoktak ételt, mert hogy azt a lusta emberek csinálják és mit fog majd gondolni róluk a futár...
A nagyim, ha a lányokkal van és a "Mit kértek ebédre?" kérdésre az a válasz, hogy pizzát, megrendeli nekik a kedvencüket. Pedig 63 éves. Anyósom ezzel szemben nekiállt pizzát sütni, telepakolta mindennel, majd mikor a lányok közölték, hogy az kenyér és nem pizza, nekik nem ízlik, vérig volt sértődve, hogy ő azzal mennyi dolgozott.
Nem neveletlen egyik gyerekem sem. És ne haragudj, mégha neveletlen is lenne, ne más akarja megnevelni! Főleg ne úgy, hogy “csattan a pofon” egy 5 éves kislány arcán, karácsonykor!
A történetnél még annyi volt, hogy ami díszek a kezében voltak, még vissza szerette volna tenni a fára. Műfenyő volt, nem hullott róla semmi, a díszek sem üvegből voltak. De végig figyeltem, meg közben odahozta nekünk is megmutatni a díszeket. Semmi rosszat nem csinált, azokhoz nyúlt hozzá csak, amiket elért. Nem vert le semmit, nem tört össze semmit. Semmi rosszat nem csinált, de még ha csinált is volna, ott voltunk az apjával mind a ketten. Nem a nagypapának kell nevelni az unokát, főleg nem veréssel.
A pofont leszámítva a felsoroltak amolyan "vihar a biliben".
Nálatok tévézhetnek reggel, a nagyszülőknél nem. Ennyi.
Ti ugrotok az Ikeában, ha elvakkantják magukat, hogy éhesek, a nagyszülők azt mondják, hogy van otthon rakott krumpli, fél órát bírjanak ki.
Ebből nem következik az, hogy nem szeretik a gyerekeket, pusztán az következik, hogy nem ugrálnak úgy, ahogyan a gyerekek fütyülnek.
Miért kényeztetnénk el őket? Mert olyan étel van itthon, amiket szeretnek? Vagy mert nem úgy indulunk el velük egy több, mint félnapos programra, hogy nem esznek előtte itthon és még annyi eszem sincs, hogy akkor legalább valami nasit vigyek, vagy útközben vegyünk? Vagy hogyha már végigrángatom őket 9-től délután 1-ig étlen, szomjan egy üzleten oda-vissza, akkor úgy gondolom, hogy az a minimum, hogyha szeretnének enni valamit, akkor veszek nekik? Főleg, ha még helyben is van?!
Én sem azt írtam, hogy az ikeás húsgolyón élnének, vagy hogy minden nap azt ennék. De sos összedobni valamit tökéletes, és semmi káros dolog nincs benne.
Én úgy gondolom, hogyha a gyerekek a nagyszülőkhöz mennek, nem azért mennek, hogy átnevelőtáborban vegyenek részt. Ha a lányokkal elmegyünk a nagyszüleimhez, és esetleg úgy, hogy az ebédidő pont beleesik, mindig olyan a menü, amit szeretünk. Nem leteszik elénk a paprikás krumplit, hogy ez van, ezt kell enni...
Nekem nagyon szép gyerekkorom volt a nagyszüleimmel, ezzel szemben a lányok a karácsonyi incidens előtt már csak úgy voltak hajlandóak menni, ha megígértem, hogy ott aludni nem kell.
"ne más akarja megnevelni! ... Nem a nagypapának kell nevelni az unokát"
De igen, amikor vele (is) van, akkor neki (is) dolga nevelni - de még ha nem is érzi kimondottan dolgának, akkor is neveli, akaratlanul is. És nem is csak ő, nem is csak a többi rokon, hanem mindig az, aki épp ott van a közelében: már csak azzal is, ahogyan reagál különféle dolgokra - sőt, azzal nevel igazán mindenki: a példamutatással (akkor is, ha épp nincs is tudatában, hogy ő most épp nevel, mert a gyerekeknek olyan finom antennái vannak, hogy mindig minden adást vesznek).
Szerintem jobban tennéd, ha minél előbb abbahagynád a világnak a gyerekek körüli forgatását. Az ő érdekükben. Ha éhesek, nem az a világ dolga, hogy megrendelje nekik a kedvenc pizzájukat, hanem örüljenek neki, ha ehető ételt tesznek eléjük. Sokkal boldogabb, elégedettebb, hálásabb, szerethetőbb emberek lesznek, ha így állnak hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!