Nem engedem anyósomékhoz a gyerekeket, férjem meg erre semmit nem mond?

5 és 7 éves lányokról van szó.

Anyósomék a szüleimhez képest nagyon keveset foglalkoztak velük mindig is, néha elvitték őket magukhoz péntek délután, vagy szombaton, 3 havonta egyszer ott aludtak. De akkor is mindig sírás volt valamin. Olyanokon, hogy nem engedték őket reggel tv-t nézni, nem kaphattak kakaót, mert hogy a gyerek felpörög a cukortól (pedig reggel nekik ezzel indul a nap, mese + kakaózás az ágyban). Vagy elmentek velük boltba, és az volt megbeszélve, hogy választhatnak maguknak 1-1 valamit. Mikor választottak, elkezdtek velük veszekedni, hogy nem, azt nem veszik meg, mert az nem igazi csoki, vagy hogy az nem is finom stb (pl. Dörmi, Bueno stb). Vagy elmentek velük Ikeázni, nyitásra mentek, délben már éhesek voltak a gyerekek. Mi is szoktunk velük menni, ha muszáj, bár az ilyesmit jobban szeretjük gyerekek nélkül intézni és hétköznap, nem pedig a hétvégi tömegben. De szeretik az ikeás food court-ös kaját, húsgolyót itthonra is szoktunk venni mindig. Mondták, hogy éhesek és enni szeretnének, anyósom válasza az volt, hogy majd otthon ehetnek. Otthon meg olyan étel volt, amit nem szeretnek... Vagy nyáron is kivonultak velük a tanyájukra a hőségben, összvissz egy üveg szódavízzel és aztán csodálkoztak, hogy a gyerekek 1 óra után már hisztiztek és unták magukat a 35 fokban.

Aztán az utolsó, ami ahhoz vezetett, hogy akkor oda nem megyünk, az volt, hogy apósom felpofozta a kisebbiket. Mert karácsonykor elkezdte rendezgetni náluk a fán a díszeket, és ő rászólt, hogy ne csinálja.

Mondtam az anyósomnak, hogy jöhet hozzánk, ha szeretne, de az apósomat nem látjuk szívesen. Erre még ő háborodott fel, hogy nem fogja úgy látogatni az unokáit, hogy én közben felügyelem...

Férjem kétszer beszélt velük, elmondta, hogy ez miért van, de azóta nem nagyon foglalkozik a dologgal. Mert hogy mit csináljon, a szülei már nem fognak változni. Csak közben anyósom meg minden rokonnak úgy adja elő, hogy ez az egész ok nélkül van és hogy a lányok is szenvednek nélküle. Mondtam a férjemnek, hogy állítsa le a szüleit, erre a válasz, hogy hát ő már beszélt velük. Ja, januárban.

Szerintetek ez nem az ő dolga lenne? Mert én is felhívnám az anyját, de akkor aztán tuti többet ki nem ejti a száján a nevemet mások előtt... Ekkora balhét meg nem akarok.

Sajnálom, hogy ez így alakult, mert nekem a mai napig nagyon jó kapcsolatom van a nagyszüleimmel, rendszeresen megyünk hozzájuk, vagy ők jönnek és örömmel gondolok vissz azokra a gyerekkori napjaimra, mikor ott voltam péntektől vasárnapig, vagy nyaranta 1-2 hétig is ott aludtam náluk. Az én szüleim szerencsére nem így állnak a gyerekekhez, de akkor sem hiszem, hogy az az ideális kapcsolat, mikor el kell tiltani a gyerekeket a nagyszülőktől.