Ki lettem tagadva, mert rám lett hagyva a ház? Minek ez a cirkusz?

Apukám oldaláról a dédszüleim közül már csak a dédmamám él. 91 éves, de teljesen jó állapotban van fizikailag és szellemileg is. Az egyetlen gondja az, hogy egyedül van tizenx éve, mióta a férje meghalt és a tatámon (a fián) és rajtam kívül senki nem nagyon látogatta, néha az anyukám esetleg (aki az apámnak a volt férje, tehát ez nem volt neki kötelessége, vagy dolga egyáltalán).

Rajtam kívül még van 4 dédunokája, 12-10 évesek a féltestvéreim, a unokatestvéreim pedig 5 és 3. Egyikőjüket sem látta még, senki nem látogatta meg soha. Pedig nem rossz ember, sosem volt az. Igen, néha érdekes a stílusa, pl. én egyetemre járok Budapestre, 2 hetente lát kb. Mégis néha az első szava, amikor meglát, hogy már megint jól lefogytam, lassan a sz.rszag is átérződik rajtam, vagy hogy minek van már rajtam megint élénk színű rúzs, nem áll jól. De ő ezeket nem annak szánja, hogy utána megsértődjek, vagy napokig ezen bosszankodjak. Egyszerűen ilyen, ami a szívén, az a száján.

Lényeg az, hogy a teleket rosszul viseli, hamar sötétedik, nem szeret egyedül lenni. Tavaly is téma volt már az, hogy otthonba megy, de akkor a covid miatt hagytuk az egészet, viszont most már mondta, hogy nem jó neki egyedül, szeretne beköltözni. Anyukám talált is neki olyat, ami a szempontoknak megfelelt, de a dédim közölte, hogy csak akkor megy, ha előtte a ház és a telek az enyém lesz. Mert nem akarja, hogy azok az emberek, akik több, mint 10 éve a csengőt nem nyomták meg, hirtelen ott tobzódjanak a házért, vagy hogy beköltözzenek akár átmenetileg (pl. nagybátyámék két kisgyerekkel egy másfél szobás albérletben laknak egy szocreál típusú lakótelepen, az apáméknak a háza vagy 5 éve nincs befejezve).

Az enyém lett, azóta áll a bál mindenkinél.

Az apám is kérdőre vont, hogy én ebbe hogyan egyezhettem bele, ott van a másik két testvérem, velük így mi lesz?! Meg hogy nekem már lett véve 2 éve lakás Budapesten, minek nekem ez... Körülbelül 55-60 milliót ér a telek, szóval ez a "minek nekem" kérdés kicsit felesleges. Mindenki pénzből él, és szerintem senki nem utasítana vissza ilyen ajándékot.

A nagyim is elkezdte mondani, hogy milyen család az ilyen, ahogy az egyik így kitúrja a többit, mi lesz így a kicsikkel. Úgy, hogy eddig évekig hallgattam tőle, hogy ő annyira utálja az anyósát, hogyha a halálos ágyán lesz, ő akkor sem megy oda hozzá és neki abból a házból egy cserép virág nem fog kelleni... Most meg hogy a dédi kiköltözött ősszel, hirtelen mindenkit érdekelni kezdett a téma.

És hogy én akkor karácsonykor se menjek oda, menjek az otthonba ünnepelni, ha nekem ez ennyire fontos volt. Tatám meg csak fogja a fejét, hogy ő kivel, kikkel él/élt együtt, hogy képesek így támadni.

Az anyám szerint akkor ebből ennyi elég is volt, ne keressem őket, sokat úgy sem veszítek. Szerintetek is ez a megoldás?

Mert pl. az apámmal egyáltalán nincs jó kapcsolatom, 3 éves koromban elhagyott minket (nem csak az anyámat, engem is). Csak a nagyszüleim unszolására keresett 2-3 havonta, de amúgy nem számíthattam rá soha sem érzelmileg, sem máshogy (pl. a lakásom felét az anyám férje állta, ő segített vezetni tanulni, tőle kaptam az első autómat, vele táncoltam a szalagavatómon, mert az apámnak "nem volt kedve eljönni" stb). De a nagyszüleimmel mindig jó volt a kapcsolatom, nem tudom, hogy a mamám mitől kapott most vérszemet.