Másnak is ennyire nem segítenek terhesség alatt a rokonai?

Első babánkat várjuk.

Amikor kiderült, mindenki a családból azonnal mondta, hogy bármi kell, azonnal szóljunk.

A gyakorlatban meg…

Anyukám, apósom meghalt, apukám messze él, anyósom, mamám, húgom meg nagynéném van elérhető távolságban.

Nagymamámtól egyszer kértem, hogy főzzön nekem egy jó húslevest, mert nagyon kívántam, én pedig nem tudok olyan jót, mint ő. Annyi volt a reakció, hogy ha 35 évesen nem tudok húslevest, minek nekem gyerek. Ok.

Anyósomtól kértem volna, hogy táppénzes papírt hozzon el a háziorvostól, pont egy vizsgálatra kellett mennem akkor, amikorra időpontot adott. Nem, mert vírus van. Jó, megoldottuk máshogy.

Kértem, hogy segítsen kivasalni a babaruhákat (addigra én sajna fekvésre voltam ítélve). De azt se, mert ő nem bír annyit. Friss nyugdíjas, nordic walking órákra tud menni. Nem baj, férjem megcsinálta, úgy ahogy, tiszták, rendben vannak a ruhák.

Nagynénémtől kértem volna, hogy vigyen fel egy vizsgálatra Pestre, a mi kocsinkkal persze. Munkanélküli éppen. Nem ért rá, mert elkíséri pont aznap a fasziját valami videki munkára. Tesóm nem szeret Pesten vezetni.

Megoldottuk ezt is, férjem vett ki szabadságot aznapra, csak ugye próbálnánk a szabadságával spórolni, mert a vírus miatt sokat ki kellett vennie kényszerűen.

Nagyon elkeserit ez a hozzáállás mindenki részéről.

A lakás nagytakarításánál már nem is próbálkoztam senkinél, férjem meg a takarítónő a munkahelyemről, aki pénzért eljött, ketten megcsinálták.

Másnak több segítsége volt?

Vagy a mai világban ez a normális?