Szerettetek már valakit úgy, mint Ady Lédát, vagy Kosztolányi Annát?

Ez a wikiről van:

Az érzékeny emberek nem tudnak elrejtőzni az érzelmek elől, nem úgy, mint azok, akik megtanulták kezelni ezeket. A hiperérzékenyek nem bújnak álarc mögé, pont ez okozza a legtöbb bajt, nem játszanak szerepet, csak durr bele abba, amit éppen megélnek, képtelenek kiszűrni az őket ért hatásokat. Különösnek tűnnek, pedig csak a külső szemlélő számára azok, valójában egyszerűen túl érzelmesek és egyenesek.

Hát, ez rám igaz jórészt :(. Én eddig azt hitem,hogy a fő bajom a zárkózottság, de én nem tudtam, hogy ennek neve is van. Nem tudom, hogy én tényleg ez lennék e, nem tudom,nem hinném, hogy beteg lennék, de nem vagyok teljesen normális, csak igyekszem megjátszani, néha elég sikertelenül, általában hamar leveszik, hogy fura vagyok.

Ez különöööööööööösssss???????????? Nekem nem :S, én ilyen vagoyk. Ez ténylg különös a külső szemlélő számára????????? :S Nekem nem. Én is mindig túl őszinte vagyok, és habár nehezen beszélek az érzéseimről, de szinte sosem hazudok, pedig tudom, hogy az emberek mindig hazudnak. Én sosem értettem, miért hazudnak az emberek :(, persze, én is szoktam néha, de annak mindig célja van, én mindig nagoyn őszinte vagyok. De nem vagyok bunkó, ha kell tudok hazudni. De inkább igyekszem mindenben a jót látni.

És a legdurvább, hogy én sem játszom szerepeket, halvány lila fogalmam sincs, hogyan kell :S, igyekszem tanulni,de nem megy:S, nekem erre nincs képességem. Mármint oké, persze, megjátszom én magam, megjátszok sezretetet, meg mittom, de nagyon rosszul, szeretni meg ritkán szeretek. De jó,nem vagyok én beteg. Csak én azért írom le ezt, mert én is tanultam a szerepjátékokról, és igyekszem elsajátítani őket, és el is sajátítottam a mindennapi életben, a magánéletre értem, hogy a magánéletben nem megy. Mert én azt hittem, hogy a magánéletben lehetséges szerepjátékok nélkül lenni, de tényleg nem lehet. Nekem viszont így nem nagyon megy. Most én minek játsszak szerepet? Nekem az természetellenes, hogy szerepeket játsszak, nagyon természetellenes. A barátommal sem tudtam, és mindig baj volt, mert én őszintén ki akartam csikarni belőle az igazságto:(, kilencedik hónapja akarom kinyúzni belőle, de nem vall színt. Sosem értettem , hogy miért :(. De ha szociopata, akkor sosem fog. Én ezt akartam, az igazságot, a nyamvadt igazságot :(.

Ez úgy volt, hogy én két hónapig távol voltam. Először találkoztunk tavaly november 26-án, és utána én két hónapig távol voltam, és elkövettem azt a hibát, hogy a lakására mentem :S, tom, hogy ostobán viselkedtem. Egy valamit megtanultam ebből az esetből, hogy soha nem szabad senkinek odadobni magad, ezt eddig is tudtam. Nekem ő a második fiúm volt. Említettem,hogy közben összejöttem mással, egy hónapig voltunk együtt, de vele nem feküdtem le, és igazából nem is akarok mindenkivel lefeküdni, az elsővel inkább csak szex volt, mert meguntam a várakozást, ő jött, és nekem ez elég volt.Egyébként az érzelmeket, említettem,hogy igyekszem kizárni.

Eléggé szégyellem magam, hogy második talin már ez volt. Első talin persze nem volt más, csak csók. Aztán akkor láttam, hogy valaki lakik a lakásban, de kitalálta, hogy az anyja cucca, na, én persze nem hittem neki, elég nyilvánvaló, hogy egy öregedő nő olyasmit nem hord, és én szakítottam vele, emesenen, élőben nem tudtam vele, nem tom, nekem élőben ez még egyáltalán nem megy, és külön voltunk egy hónapig. Aztán újra összejöttünk, na, akkor már cselesebb volt, és elcuccolt.

De én tudom, hogy tilos odadobni magad vlakinek, és én pluszban egy idegen férfi lakására mentem fel:S, ő is figyelmeztetett, hogy miért csinálok iylet? De úgyis amiatt mondta, mert sokat nyaggatott vele, hogy magamhoz hozzam fel őt, persze nem tettem, szüleimmel élek, és nem is akartam, és gondolom, hgoy az élettársa miatt.

Aztán mi sokszor szakítottunk.

De végül én beleuntam, és írtam a legjobb haverjának, hogy most van e nője, vagy sem. Ő azt írta, hogy nincs. Nem hittem neki, de akkor úgy voltam vele, hogy már úgyis mindegy nekem, akkor próbáljuk meg, de igazából a baj, hogy engem két-három hetente akar látni. Igazából szexkapcsira emlékeztet a kapcsolatunk. Viszont sokat keresett emesenen, de élőben. Meg aztán nagyon érzékeny. Említettem, hogy én nem tudtam kifejezni az érzéseimet, és ezt folyton megérzi, ma is érezte, és át se ölelt. Szerintem bosszúállás is van benne, még csak nem is beszélt valami sokat.

De nem csak ez, hanem olyan furán néz:D, nemtom, én ezt sokszor mondtam a barátnőmnek, nagyon fura. Meg, hogy semmit sem akart tudni rólam. Még azok is, akik szeretőt tartanak, hát még ők is megsimogatják a másikat, meg rámosolyognak, meg kedvesek hozzájuk, meg megkérdezik, hogy te mit szeretsz? Ő soha, soha a büdös életben nem kérdezte meg, hogy én mit szeretnék, nagyon önző, minden téren. És jaj, istenem, volt egy eset, személyes, nem írom le, de két érzést összekevert épp ma, én meg csak morogtam, hogy nem az volt, hanem a másik.

Annyira jó, hogy valaki megért engem. Annyira vágytam erre, mert sokan nem értenek, vagyis inkább senki :(.

Igen, ha felhívnám telefonon, és nő szólna bele, amire ötven százalék esély van, akkor legalább ezt tudnám, de én nem merem megtenni, mást meg nem merek megkérni :(.

Igazából végeredményben mindegy,hogy a nevezetes barátom pszichopata e, vagy sem, a lényeg, hogy a kötődésem hozzá teljesen rosssz dolog.

Egyébként nyolcszor láttam, nem ismerem a szüleit, alig tudok róla valamit, és ő is alig tud rólam. Nem igazán akar megismerni.Szexre kellek neki, ezt tudom. Habár az ellenkezőjét állítja.