Szerettetek már valakit úgy, mint Ady Lédát, vagy Kosztolányi Annát?

Oké... Akkor én teljesen félreértettelek szerintem... Azt hittem, hogy nélküle el sem tudod képzelni az életedet. És hogy vele szeretnél lenni a hátralevő idődben... Ha nem élnél vele együtt, akkor mit vársz? Jó ez most hülye kérdés. Igazából az érdekel, hogy most akkor mi a gondod? Néha veled van, ami neked is és neki is jó... De ha nem akarsz tőle semmit, akkor mi alapja volt a kérdésednek?

xD Bocsi, de most összezavarodtam... Én a lányért, akiről írtam bármit megtennék, nekem ő az életem, az álmom, a mindenem, és nélküle el sem tudom képzelni a jövőt... Azt hittem ezzel te is így vagy, de kezdem azt hinni, hogy tévedtem...

Bocsi, ha az előbb megbántottalak. Nem ez volt a szándékom, de tényleg nem értlek... Egyszer azt írod, hogy szereted, egyszer azt, hogy nem élnél vele... Fogalmam, sincs, hogy mit gondoljak. Nem tudsz dönteni... Te tényleg nagyon szerelmes vagy! Hát igen, a szerelem mindenkit bolonddá tesz.

Amúgy egy cipőben járunk, mert az én kiszemeltemnek is van valakije... És akármilyen butaságokat is csinál, akkor sem tudok kiszeretni belőle... Pedig tudok róla mindent. Többet is, mint kéne... De ez most nem fontos...

Sajnálom, ha az előbb megbántottalak. Bocsi. : )

Jah, és buta sem vagy. Csak szerelmes. Szerelem? Ennek állítólag egy gyönyörű érzésnek kellene lennie. Hát én nem így érzem... Szerintem te sem... Szerencsétlenek vagyunk... Majd a következő életünk jobb lesz. : )

Ez így befejezésnek jó is lesz... Végül is ez nem a chat.hu xD Sorry, ha untattalak a hülyeségeimmel...

Szia! Én pont most láballtam ki ebből, elmesélem neked, hátha segít.

Volt egy fiú, akivel egy évig együtt voltam, és elmondhatatlanul szerettem. Aztán egyik napról a másikra váratlanul szakított velem, de azt mondta, hogy szeretné, ha barátok lennénk. Innentől kezdve szexeltünk, ugyanúgy főztem neki (koli), segítettem tanulni, takarítani stb, de nekem kellett megírnom a kiszemelt lányoknak a leveleket, illetve tanácsadó lenni a szerelmi ügyeiben.

Elég szánalmas, mi? Szavakkal nem tudom elmondani, hogy menyire fájt, és ezt ő pontosan tudta, hiszen minden nap sírtam miatt. Ilyenkor megvigasztalt, de csak azért, hogy tovább ugráltathasson és kus.sban legyek. Utólag megtudtam egy haverjától, hogy eldicsekedett azzal, hogy megcsalt. Ezt megkérdeztem tőle, de letagadta, én meg hittem neki. Akkor szptam le, akkor vetettem magam hanyatt, amikor csak csettintett, és elhitette velem, hogy mi ennyire jó barátok, sőt lelki társak vagyunk.

Lett egy kapcsolatom. Neki ez persze nem tetszett, állandóan balhézott velem. Azt mondta, hogy ronda a srác, és most csalódott bennem, hazudtam, satöbbi (ne kérdezzétek miért). Rávett, hogy szakítsak vele, aztán ezt visszavonta, "megengedte", hogy járjunk. Bár részemről ez csak menekülés volt. Aztán megint szexre kellettem, és kijelentette, hogy nem vagyok igazi barát és nem akar velem többet beszélni ha nem csalom meg vele a barátom. Megtettem, nem egyszer és nem kétszer, és rohadtul nem vagyok büszke rá. De az ember mindent elhisz, amikor ilyen őrülten szerelmes. A másik sráccal szakítottam, mert nem bírtam ezt csinálni.

Aztán egyszercsak jött egy lány, aki felkeltette az érdeklődését. Egy szép tavaszi napon, fél nappal a legutolsó szex után közölte velem, hogy neki most az kell, hogy ne legyek a közelében, mert neki van egy rossz énje, amit ki kell élnie. Summa summarum izgalmasabb barátokat talált, és engem faképnél hagyott végleg.

Nagyon sokat próbáltam beszélni vele, mert a végére már alább hagyott a lángoló szerelem, és én kis hülye liba elhittem, hogy ő a legjobb barátom, és ilyen közel álltunk egymáshoz. A kedvéért felvettem hiteleket, hogy finanszírozhassam neki a f@szságait, megvehessem a drága karácsonyi stb ajándékokat. Könyörögtem neki, hogy beszéljünk, hogy tisztázzuk a dolgokat, de nem volt erre hajlandó. Aztán rájöttem, hogy hiába próbálkozok, úgysem foglalkozik velem.

Szóval nem kerestem többet. Hogy könnyebbé tegyem a dolgomat, töröltem a számát, töröltem MSNről, mindenhonnan, töröltem a fotóit, minden hozzászólásomat a képeihez stb. Négy hónapig nem beszéltünk, aztán egyszer csak részegen megkeresett, hogy dumáljunk. Iszonyú boldog voltam, mert az én emlékeimben még mindig a legjobb barátomként élt, egyszerűen nem tudatosult, hogy milyen hihetetlenül átvert és kihasznált. Tényleg olyan, mint valami idegi probléma, egyszerűen nem működik a felismerő képesség...

Beszélgettünk, megölelt, azt mondta hiányzom neki és még mindig fontos vagyok. Aztán tudjátok mi következett, meg akart du.gni. Igenám, de nekem addigra volt párom, akit nagyon szerettem. Mikor visszautasítottam, elkezdett dühöngeni, megvádolt hogy azért öltöztem csinosan (sima fehér farmer és egy fekete laza póló pff) mert el akarom csábítani és hogy ez micsoda szűzk.urvaság... Mindegy, jóban váltunk el, és én nagyon boldog voltam, mert már totális depresszióban voltam attól, hogy a koliban nem lehetett elkerülni egymást.

Egyre kevesebbet gondoltam rá. A naplómban egyre gyakrabban írtam, hogy talán kihasznált, kezdtem észrevenni utólag a dolgokat, amiket bár akkor is tudtam, de nem voltam hajlandó tudomásul venni. Aztán nemrégen felhívott éjszaka részegen, és követelte, hogy menjek le hozzá, mert szexelni akar. Mindennek elhordta a mostani páromat, közölte hogy a kapcsolatom egy langyos fosleves, engem lek.urvázott, sértegetett mindennel a hobbimtól a külsőmig. Közölte, hogy neki ez jár. Undorodtam tőle, és sokkolt a viselkedése. Nem bántottam vissza, mert annak semmi értelme, és még úgyis muszáj lesz találkozni (koli), szóval nem akarok háborút. Végighallgattam és visszautasítottam vagy hússzor. Ezen őszintén ledöbbent. Aztán elköszöntünk, de ő még hivogatott. Lenyomtam, kikapcsoltam.

Ez volt az utolsó csepp, és itt jött nekem az a bizonyos kanyar. Hirtelen varázsütésre minden világossá vált. Undorodom tőle, elmondani nem tudom mennyire. Most már nem azt látom benne akinek régen mutatkozott, hanem azt a férget, aki valójában. És ez hihetetlen lelki megnyugvást adott nekem. A gyomoridegem és szomorúságom megszűnt, elfújta a szél. Minden érzelem elűnt belőlem vele kapcsolatban. Nem gyűlölöm, csak éppen nem szeretem, semmi nem maradt belőle.

És most, hogy mindezen túl vagyok, az én tanácsom neked:

KERÜLD. Akkor is, ha fáj. Ha nagyon fáj... Tudatosítsd magadban, hogy ez is csak egy életszakasz, és hogy jövő ilyenkor, meg tíz év múlva ilyenkor is leszel valahol, és hogy akkor ez az egész csak egy lecke lesz az élettől. Túl fogod élni, csak várni kell, hagyni, hogy a fájdalom szép lassan elmúljon. Ne tépsd fel a saját sebed. Ha keres, akkor utasítsd el. Zokogj utána napokig, ha kell, de légy erős, és ne engedj neki. Hidd el, szép lassan elmúlik. Vagy mint az esetemben, jön valaki aki bevágódik az életedbe, és aki miatt erős tudsz majd lenni. De ehhez az kell, hogy megértsd, a te dolgod az életben küzdeni. Mindig felemelt fejjel felállni, hogyha elestél, és nyílt szívvel járni, mert csak akkor ismerhetsz meg új embereket. Mosolyogj. Akkor is, ha erőltetett! Meg fogsz lepődni, hogy milyen gyorsan lesz igazi a mosolyod!

És ne hagyd magad, kérlek. Ez is elmúlik majd. Nem érdemli meg, hogy szomorú legyél miatta, és a diadalérzés, ami majd elönt, mikor először szembesül vele, hogy nem használhat ki többet... Nos az fantasztikus érzés. Tapasztalat. :) Elég egy ilyen győzelem, hogy elindulj a gyógyulás felé.

21/L

15.45-ös 21/L-é és Kérdező, a te "barátod" is szociopata. Itt tudjátok megnézni a szociopaták jellemvonásait:

[link]

Nem ti vagytok ideggyengék, nem veletek van a probléma. A szociopaták nagyon erős érzelmi manipulációt alkalmaznak és nagyon erős szexuális vonzerejük van. Magukhoz kötik az embereket. Őket szokták "betegesen" szeretni (ami érthető is, hiszen ők betegek). Nem ti vagytok elmebetegek, hanem ők. Mert a szociopátia elmebetegség. Don Juan és Casanova is szociopaták voltak többek között, azért tudtak annyi nőt érzelemmentesen kihasználni. Nézzetek utána, hogy lehet kiszabadulni egy szociopata érzelmi hálójából. Ha máshogy nem megy, keressetek fel pszichológust, nem szégyen. Mondjátok el neki, hogy egy szociopata érzelmi manipulációja alatt álltok, és ki akartok kerülni alóla, mert depressziósok vagytok miatta. Nekem is volt ilyen esetem, és tudom, hogy nagyon nehéz ügy. De ne gondoljátok, hogy veletek van a probléma, mert nem. Ti csak áldozatok vagytok. Na, hány százaléka igaz a "barátotokra" a fenti linken felsorolt tulajdonságoknak?

Kérdező: neked még annyit: ne találkozz ezzel a fiúval soha többet. Mondom, nekem is volt hasonló esetem. Amikor legutoljára találkoztam vele, egy iszonyatosan hangos "vészcsengő", ami azt "ordította", hogy "menj innét, menekülj". Ez a belső vészcsengő segített utána is, hogy ne keressem újra, illetve a megkereséseire ne reagáljak. Utána még évekig zaklatott. De ez nem azért keres meg zaklat, mert szeret. Hanem azért, mert a szociopatának egy dolog nyújt örömet és élvezetet az életben: az, ha másokat megalázhat.

29/l