Szerettetek már valakit úgy, mint Ady Lédát, vagy Kosztolányi Annát?

29/l még mindig:

Figyelj Kérdező, ugyanilyen gyerekkorom volt mint neked, elég nehéz periódusokon vagyok túl, többek közt egy gyerekkorból fakadó, évekig tartó klinikai depresszió-pánikbetegség kombón.

Amit az anyád veled csinált, az kőkemény bántalmazásnak nevezhető. Nézz utána bárhol, kérdezz meg bárki szakembert. Ne azokra hallgass, akik a gyerekverést normálisnak tartják. Mert nem normális. Fejlettebb országokban (Németország, Ausztria, skandináv országok) bűncselekménynek számít, mert tönkreteszi a gyereket. A gyerekkorodról nem te tehetsz. Az anyád nem szeretett. Ezért szeretethiány alakult ki nálad, illetve képtelen voltál normális kapcsolatokat kiépíteni, mert nem volt kapcsolati mintád (azért írom ezt ilyen biztosan, mert nálam is ugyanez volt). A szeretethiányról nem tehetsz. Arról sem, hogy nem tudsz bízni és közel kerülni az emberekhez. Ez az ősbizalom-vesztés miatt lehet nálad. Ősbizalom a szüleink felé kisgyerekkorunkban kialakuló kapcsolat. A bántalmazott gyerekeknél (és igen, te az voltál) ez az ősbizalom sérül. Emiatt másokkal sem tudnak normális kapcsolatot kiépíteni. Ez mindeddig a szüleid hibája és nem a tied. Sok egykor bántalmazott gyerek azért mentegeti utólag a bántalmazó szüleit, mert ez könnyebb nekik, mint kimondani azt, hogy "az anyám vagy/és az apám nem szeretett engem". Kialakul bennük egy olyan viselkedési séma, hogy a bántalmazó viselkedéséért önmagukat hibáztatják - hiszen gyerekként, mivel a bántalmazó egyben az eltartójuk és gondviselőjük is volt, ez volt az egyetlen esélyük a túlélésre. Ez később áttevődik a többi kapcsolatukra is. Hiszen itt is többször leírod, hogy mi minden miatt hibáztatod magad, amik nyilvánvalóan nem a te hibáid. Az is lehet, hogy azért vonzódsz egy bántalmazóhoz (a szociopata bántalmazó is egyben), mert a tudattalanodban a szeretet és a bántalmazás összekapcsolódik a gyerekkorod miatt - és a tudattalan is gyerekkorban, azt hiszem 7 éves korig "épül fel".

Ehhez jön még az, hogy hiperérzékeny vagy. Van egy ilyen szindróma, HSP a neve.

[link]

A HSP-embereket sokkal jobban megviselik a velük történt rossz dolgok, mint a többieket. Ezért van az, hogy a nem HSP emberek sokszor gúnyosan jegyzik meg, hogy bennük nem okozott lelki zavarokat, hogy verték őket a szüleik (pedig dehogynem, csak elfojtják magukban - mindegy, ez már más kérdés). A HSP biológiai adottság, szintén nem tehetsz róla.

És akkor most jön az, hogy mi az, amiről tehetsz. Nem foglalkozol magaddal, nem törődsz azzal, hogy normális reakciókat alakíts ki, amik megvédenek az érzelmi bántalmazóktól és a szociopatáktól. Most is mivel foglalkozol? Hogy megértsd a "barátodat". Nem azzal, hogy rendbe tedd magadat. Pedig őt soha nem fogod megérteni. Ha azzal foglalkoznál, hogy megértsd SAJÁT MAGADAT és az érzelmi függésedet és ennek a lelki hátterét, ki tudnál keveredni ebből a helyzetből. Egy igazi hibád van Kérdező: nem foglalkozol magaddal, és rossz dologra fókuszálsz. Te vagy a fontos, hogy felvázold lépésről-lépésre, hogy mi az az út, amin végig kell menned. Nem az, hogy mentegesd és megértsd a "barátodat". Le van sz.arva. És valahogy próbáld meg szeretni magad, ne hibáztasd magad mindenért.

29/l

Azért se hibáztasd magad, hogy a múltban vagy a jelenben élsz. Ugyanis minden átlagos ember vagy a múltban vagy a jelenben él, nincs ebben semmi extra. Ez az ego hétköznapi működése, vagy vágyakozik (jövő) vagy emlékezik (múlt). Ez szerintem se jó. Van rá egy módszer, hogy lehet megtanulni a jelenben élni. Nem túl egyszerű, én mostanában próbálkozom vele, de kemény dolog. Eckhart Tolle-nak van erről egy könyve, A most hatalma, abban ír erről.