Szerettetek már valakit úgy, mint Ady Lédát, vagy Kosztolányi Annát?

Én is így vagyok egy férfivel. Sajnos soha sem lehet az enyém,és olyan űrt érzek,hogy legszívesebben ordítani tudnék.

Annyira vágyom rá,hogy az már.Vele álmodom minden éjjel,és nem akarok felébredni!

De tudom,hogy olyan tökéleteset,mint ő nem találok többé.

De azt az űrt a szívemben,nem lehet leírni.

Lehet ilyen, de el kell engedni. Könnyű ezt írni, de mindenkinek meg kell hoznia egy fájó döntést, egyszer , sőt többször is az élete során. Volt egy pasi, teljesen beleestem, sírtam éjszakánként, hogy "de ő miért nem szeret engem??", olyan szinten , ha lábtörlőnek használt volna, én akkor is eléheveredek :S

Aztán egyszer elgondolkodtam magamon. Érdemes nekem így megalázkodni más előtt? Értékes ember vagyok, ez meg egy kis lomnak néz, ugyanolyan hü.lye libának, mint mást. Akkor felébredtem és rájöttem, hogy semmit sem érdemel. Se szerelmet, se könnycseppeket. Nagyon jó érzés volt. És mai napig büszke vagyok magamra, hogy ezt megértettem.

Szia.

Én is, hozzád hasonlóan, betegesen szerelmes vagyok egy tündéri lányba. Imádom őt. Ő a mindenem, de sajnos az érzéseim viszonzatlanok. Folyamatosan aggódom, hogy mi lehet vele és nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rá. Nekem is vannak komolyabb idegi problémáim miatta. Sokszor elhatároztam már, hogy ha nem adhatom neki a szívem, akkor senkinek sem adom többet, de mindig csak odáig jutottam, hogy megfogtam a kést, ami véget vethetett volna a szenvedéseimnek. Szúrni soha nem volt elég erőm, gyengének bizonyultam minden egyes alkalommal.

Tanácsolni nem sokat tudok neked, mert nem ismerem a korodat és azt sem, hogy milyen kapcsolat van közted és a fiú között. Viszont most már én is kezdem belátni, hogy az öngyilkosság nem megoldás a problémákra. Sőt a nyugtatókat sem javaslom, mert az elvonási tünetek egy idő után olyan problémákat okozhatnak, amiket már csak orvosi segítséggel lehet megoldani.

Az idő szerintem a mi esetünkben nem fog változtatni a dolgokon. Aki igazán szeret valakit, az nem képes az adott lényre másképp gondolni egy bizonyos idő eltelte után sem. Érdekes helyzetben vagyunk...

Én nem érzem azt, hogy képes lennék még egyszer valakibe beleszeretni, ezért már nem is keresem a boldogságot, csak várom a napot, ami megváltoztat majd mindent...

Nem szabad senkit sem így szeretni? Ezt sajnos nem mi döntjük el. Az érzéseinknek nem parancsolhatunk, maximum elfojthatjuk őket, de egyszer úgyis a felszínre bukkannának...

Próbálj meg másra gondolni és ne csinálj őrültséget. Annyit nem ér egy olyan srác, aki csak kihasznál téged. Én nem tudok másra gondolni, csak az általam szeretett lányra, de neked hátha sikerül majd... Próbálkozz, szurkolok neked. : ) 20/F

tulképp egy sms tette be nálam a nagykaput, mikor kedvesen kérdeztem vmit, amire ő flegmán válaszolt. Néztem és azt mondtam, hogy kész, köszönöm, ezt már nem nyelem be.Szinte egyik napról a másikra.

Aztán elköltöztem otthonról, ez is rengeteget segített.Más társaság, más barátok... Nem kerestem új társat, sőt, nyalogattam a sebeimet amit pont ő okozott. És akkor megismertem mégis egy olyan embert, aki 3szor különb mint ő, és aki viszonozta egyből a szerelmemet, nem kellett bőgnöm, hogy "de most mi van??Szeret? Nem szeret?". Teljesen máshogy viselkedett, és amikor egyértelműen kimutatta, hogy szeret engem, elsírtam magam. De nem a fájdalomtól, hanem az örömtől. És akkor végképp megértettem, hogy milyen ostoba voltam....