Szerettetek már valakit úgy, mint Ady Lédát, vagy Kosztolányi Annát?

Már kilencedik hónapja szenvedek. Kilencszer láttam, nem szeret, és előszeretettel aláz meg. Nem vagyunk gyakorlatilag párkapcsolatban. Valószínűleg van élettársa, akire annyira féltékeny voltam, hogy már nem is tudom, mit akartam tenni, és már ott tartok, hogy a fiút akarom bántani, mert játszik velem. Nem vall színt, ami zavar. Ma is megalázott.

A nyugtató növényi alapú, és arra nem lehet rászokni, igaz? Egyébként meg nem sokat vettem be eddig, inkább, mint, hogy cataflámot szedjek, amit eddig.

Én is úgy látom, hogy nem fog változni a helyzetem, ezért is írtam ki ezt a kérdést. Mert ha valaki ilyen betegesen szeret, akkor azt szerintem csak a halál oldozza fel. Majd, ha véget ér az élet, véget ér a szenvedés is. Mármint én nekem már nincsenek lelki fájdalmaim, helyette ezek az idegi problémáim vannak.

Szal pont ezért írtam ki így a kérdést, mert egyáltalán nem normális ez az egész.

Én sem keresem már a boldogságot, csak csöndben megvárom a halált. Úgyis eljön. Fura ez :S. Örülök, hogy írtok.

De hozzátenném, hogy sok mindennel foglalkozok, szal az életem többi részében nincsenek komolyabb bajaim. Persze, vannak bajaim, de összességében el tudom mivel foglalni az elkövetkező életet, ami mint látom nem lesz egy könnyű menet. Látom, hogy mások is így gondolják.

Így szeretni nem fogok sztem mást én sem. De az a helyzet, hogy én attól félek, hogy erre a sorsra jutok, ha mégegyszer szerelmes leszek, bár én sztem nem leszek már, mert monogám vagyok, egyszer szeretek, szerintem, és azon túl én nem szoktam senkit sem szeretni, rajta kívül még senkit sem szerettem, legfeljebb kedveltem.

Azért szégyellem magam, mert hagytam, hogy megalázzon, hogy kihasználjon... :S

Nem szedek én sok nyugtatót,de ezt köszönöm. Nagyon köszönöm a választ. Sajnos azoonban muszáj néha valami, amitől megnyugszom, és a cataflám sem jó.