Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?
7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.
Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.
Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.
Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.
Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.
Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.
Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.
Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.
Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...
Azoknak akik bírálták (joggal) hogy elmentem otthonról. Ma tudtunk normális(abb)an beszélni és itthon alszom ma, igaz a vendégszobában.
Kíváncsi vagyok, meg fogjuk-e tudni beszélni ezeket a dolgokat és közös nevezőre jutunk-e végre.
Minden esetre a hasznos válaszokat nagyon köszönöm! Megerősítettek abban, hogy csak úgy nem szabad feladnom egy ilyen hosszú házasságot (persze ha nem lesz más lehetőség, akkor más a helyzet)
234
Milyen eröltetés? Tehát az jobb ha ő eröltetné rám és a szüleimre az akaratát? Magyarázd már el kérlek mert nem értem.
És amúgy sem eröltetek semmit. Egyszerűen nem fogom azt az utat járni amit viszont ő akar rám eröltetni.
Például ilyen erőltetés
"7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt."
Ő nem teheti azt amit akar, de te igen?
236
Jaj ember te még mindig ezen rugózol? Elmondod még egyszer a gyengébbek kedvéért, hogy megértsék: én jót tettem az anyjával és igen ezt ő is és a sógorom is belátta mára. Ha most te azt mondanád neki hogy az anyját adja be egy otthonba, nem csak hogy német mondana de a le is ordítaná a fejed, hogy ne merj ilyet, mert az anyjának így jó (volt már rá példa egy barátunkkal).
237
Ha ő örült ennek, akkor én él is tudok menni. De nem úgy néz ki, mint aki nagyon boldog hogy el voltam menve
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!