Minek házasodnak/illetve vállalnak gyereket az emberek,ha utána ,úgy is csak a szenvedés jön?

46-os!

Akkor javíts ki ha tévedek. Születik egy gyerekem, akit amúgy én nem is akartam, csak a környezetem. Mikor elég idős lesz, elmondom neki, hogy amúgy én nem is akartalak. Na akkor te mivel is vagy előrébb? Lesz egy gyereked, aki valószínűleg érezte, hogy valami gáz van a köztetek lévő kapcsolatban. Erre te ráteszel mégegy lapáttal, hogy tényleg úgy érezze, hogy ő csak egy senki, egy felesleg, egy olyan gyerek, akit amúgy a saját tulajdon anyja csak tehernek érzett mindig is.

Hurrá, szuper kilátások ezek egy gyerek számára.

Most gondolkodjunk el egy picit. Mi lenne, ha a történet eleje ugyanaz lenne, de mondjuk inább úgy gondolkodnál, hogy itt van ez a gyerek. Megszületett, velem van egy ideje, nincs szívem örökbeadni vagy ilyesmi. Mi lenne, ha mondjuk képességeimhez mérten megpróbálom őt felnevelni, megadni mindent amit lelkileg és anyagilag tudok. Megpróbálom őt támogatni, és nem lehúzni őt ilyen információkkal. Ez a gyerek nem tehet arról, hogy te befolyásolható voltál és engedtél a nyomásnak. De ha már ott van veled, legyen annyi eszed, hogy nem akarod őt lehúzni és a saját nyomorodat rá is rárakni. Mert ez egyedül a te hibád!

Megdicsérheted magad, hogy hurrá, őszinte voltam a gyerekeddel. Ja, csak közben olyan lelki sérülést és törést okoztál neki, ami nagyon súlyosan hatott rá.

Neked megéri szülni egy gyereket, akire nem is vágysz csak azért, mert anyuciék azt mondják. Na akkor gondolkodjunk ezen is egy picit. Megéri tönkretenni az életedet egy gyerekkel, és ezáltal az ő életét is? Vagy inkább azt mondod a szüleidnek, hogy bocs, de én nem szülök, mert nem akarok. Mit tudnak tenni? Maximum kitagadnak, de én azt gondolom, hogy az ilyen szülőktől jobb is távol lenni. Kevésbé rossz esetben meg minden egyes alkalommal el kell mondani nekik hogy nem akarsz gyereket. Ennyi.

51-es, ez nem ennyire fekete, vagy fehér, hogy "mikor elég idős lesz, elmondom neki, hogy nem is akartam".

Ez pl. így volt a legjobb barátnőméknél: Lánya 35 éves, veje 36 éves, hótt szerelmesek, már 8 éve együtt, külföldön sikerült megvetni a lábukat. Anyagilag jól állnak, sokat utaznak is. A "lány" kérdi az anyját, hogy azért ő már 35 éves, nem tudja, hogy legyen-e gyereke, bizonytalan teljesen. Anyuka: "De hát szívem, a férjednek mi a véleménye?" Lány mondja, hogy a férjének lényegében úgy mindegy, hogy ő alkalmazkodik, ha szeretne gyermeket a felesége, úgy is elfogadja, de ha nem szeretne a feleség, úgy is elfogadja, mert annyira szereti a feleségét. Jó, akkor anyuka kérdezi a felnőtt lányát, hogy "De hát akkor te mit szeretnél, van benned vágy egy gyermek iránt?" Hát, ő nem tudja.

És akkor ezt mondta az anyukája: "Szívem, akkor nem marad más, azt kellene eldöntened, hogy akarsz-e egy nyűgöt a nyakadba venni egy életre."

Nem bántó, de minden benne van (szerintem). Ez nem azt jelenti, hogy "k...va kölök, bár meg se szültelek volna", szóval érted...

Mások pedig mit meg nem adnának, hogy gyerekük legyen és akárhogy próbálják, nem sikerül! Ebbe nem gondolnak bele? Állítólag egyre több ilyen pár van, itthon is. Őket sajnálom igazán.

Sok szép példa áll előttem. Szüleim 50 éve házasok, szeretik, becsülik egymást. Unokatestvérem is házas, három iskolás gyerekük van. Barátaimnál nagy a korkülönbség, több, mint tíz év a barátnőm javára. Szintén házasok, egy lányuk van. Ismerőseim, valamint szülők barátai is mind házasok 45-50 éve, soknak unokái is vannak.

Micsoda marhaság a kérdés!

Pluszban a végén még meg is halunk, hát tényleg, minek az egész!

Ha nem akarod alárendelni magad egy gyereknek akkor miért szülsz társadalmi nyomásra?

Ne keresse a hibát magába! Próbáld meg úgy nevelni, hogy ne érezze hogy ő egy nem kívánatos gyerek. Ha nem akarsz gyereket, ne szülj, ez ennyire egyszerű.

Hiába mondja anyukád, apukád, párod, szomszédod, kutyát és akárkid is hogy szüljél gyereket neked nem kötelező. Minek tennéd tönkre a saját és a gyereked életét is?