Minek házasodnak/illetve vállalnak gyereket az emberek,ha utána ,úgy is csak a szenvedés jön?

"Elhiszed nekem ha azt mondom, hogy 100x átélném újra, mert megérte? Mert van egy gyönyörű kislányom, akinek teljesen mindegy hogy nézek ki, mennyire van lenőve a festék a hajamról, mennyire vagyok kócos, mennyire van szar napom, azt mondja nekem hogy nagyon szeretlek anya és te vagy a példaképem."

Nem akarlak elkeseríteni, ez a kamaszkor kezdetéig lesz így. Már a kiskamaszkorban kinyílik a csipájuk. (Tudod, van az a mondás, hogy "mi a pubertás kor kezdete?" Válasz: "Az, amikor a gyerekben felmerül, hogy hogy lehetnek ilyen hülye szülei.")

Tehát használd ki nagyon-nagyon most a jó éveket, mert 10 éves kor körül jön a meghülyülés (ez csak annyi, hogy amíg te voltál neki az, akit fennakadt szemekkel csodált, hát akkor majd le leszel értékelve rendesen.) Végülis a harc fog menni, évekig.

És ha mindent nagyon jól csinálsz akkor is (de ahhoz minimum egy szent kellene, hogy legyél), akkor, de csakis akkor, olyan 21-22 évesen visszatalál hozzád. Ha nem, akkor ennyike.

Az én lányom egy tündérkirálylány, soha nem kívánhattam volna jobbat, de baromira megsínylettem az egészet (és ő már visszatalált, lényegében barátnők vagyunk). Van olyan barátnőm, akire szarik a 30 éves lánya is pl.

"Csak amikor az ilyen emberek próbálják bemagyarázni a szülőknek, hogy mennyire szar a gyerekvállalás" - de hát pont te magyaráztad, hogy mennyire szar. Te mondtad, hogy hatszor kelsz éjjelente, meg mennyire pokolian fájdalmas volt maga a szülés is stb.

Én néha megnyitom a gyerekvállalás témát és ömlik rám a szar, meg az elkeseredettség. Nyilván nem tudhatom, hogy milyen, amikor az embernek gyereke van, mert nekem nincs, de abból amit látok, hallok és olvasok gyerekesektől, abból nekem az jön le, hogy szülőnek lenni rohadt nagy szívás.

#35 " Mi a célod, amiért ezt mondod neki?" - mondjuk az, hogy neki is joga van az igazsághoz?

"Meg mi az, hogy a környezetük nyomására? Valaki fegyvert tartott a fejedhez, hogy már pedig 9 hónap múlva neked fel kell mutatnod egy gyereket?" - pl. az unokáért zsarolgató szülők elég triviálisak...vagy hogy egy nő arra tart meg terhességet, hogy "majd ha a karjában tartja úgyis megenyhül"...

És utána lezártam a beszélgetést, vagy folytattam, hogy mik a szép részei? Na ez a nem mindegy ;)

Inkább úgy mondanám (A SAJÁT TAPASZTALATOM ALAPJÁN) hogy vannak szívós részei. Van mikor 1 hétig szívás, van mikor 2 napig. De látom magát a folyamatot, látom hogy megéri csinálni. Mert emellett sok a boldog pillanat is, már maga az, hogy van egy családod a pároddal, és mindezt közösen hoztátok létre.

Nem tudom, lehet tényleg én vagyok túl optimista, vagy túlzottan szeretem a gyermekeimet, de én tényleg úgy látom, hogy megéri ezt csinálni.

Nem könnyű felkelni éjszakánként, de tudom azt, hogy szüksége van rám a gyermekemnek, már maga a tudat órási löket, hogy van a földön valaki, aki már attól megnyugszik, hogy a karomba veszem. Ez óriási erő. Vagy mikor beteg lesz a lányom, és 1 hétig szenvedünk. De megéri, mert utána meg jobban lesz, és újra hallhatom a kacagását meg a kis vigyorgós fejét. És amikor órák hosszat tanulok vele, az is megéri, mert a végén csak sikerül megértenie, és ezáltal fog jó jegyet szerezni a suliba.

A hiszti az, ami nehéz téma, az tényleg kiborító, de ha okosan van kezelve és nem kap teret, akkor talán nem fajul el túl messzire.

47-es!

Mertem önmagam lenni? :D

Hát figyelj, ittam, drogoztam, cigiztem heti szinten, nem tudom, én azért most így 2 gyerekes anyukaként jobban önmagam vagyok, mint akkor voltam :D

32! Baromi sok olyan szülő is van, aki szintén nem való szülőnek. Csak nem ismerték fel ellentétben a gyerektelelen párokkal, hanem csakazért is, társadalmi nyomásra összehoztak egyet (vagy többet).

A kérdés inkább az ilyen családokról szól, nem a szipiszupi "mindentökéletesimádjukegymást" családokról.