Mit tegyek, ha nem szeretem az egyetlen élő családtagomat?
Úgy-ahogy elvagyunk egymással, napi szinten többet beszélünk... de olyan kényszeresnek érzem. Mintha nem azért tennénk dolgokat egymásért, mert ő a legjobb opció, hanem mert ő az egyetlen. Nem tudja, hogy hogyan érzek, mert elég konfliktuskerülő, nagy összeveszések is ritkán vannak, ha elkerülhetetlen, akkor is próbál kibújni egy ilyen szituációból.
Nagyon igyekszek, és nagyon szenvedek miatta, viszont a hozzá hasonló személyiségű embereket annyira nem kedvelem, hogy képtelen vagyok úgy kötődni hozzá. Annak a gondolata kicsinál, hogy esetleg meghalhat vagy elvesztem, mert akkor nem marad egy családtagom se. De nem tudom szeretni.
Valami tanács, hogy hogyan változtassak ezen?
Több dolog is eszembe jutott ezzel kapcsolatban.
Nem kötelező valakit csak azért szeretni, mert vérrokonság van köztetek.
Nem feltétlenül az tesz egy családot családdá, hogy vérrokonság van a tagok között.
Az emberi kapcsolatok nem fekete-fehérek, ez inkább egy spektrum. Nem úgy működik, hogy vagy odáig vagy valakiért, vagy pedig utálod és a pokolba kívánod. Léteznek átmenetek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!