Tényleg én látom rosszul?
Sziasztok!
Sógornőmmel összevesztünk, ugyanis elvárná, hogy "eltávolítsam" a kutyáinkat amíg ők nálunk vannak, mondván megeszik a gyereket. Két pitről van szó, akik a légynek sem ártanának és együtt nőttek fel a mi gyerekeinkkel.
Persze, nyilván egyedül én sem hagynám őket egy tipegovel, de eszem ágában sincs kizarni, bezarni őket kennelbe egy-egy hétvégére.
Nem kell egy helyisegben lenniuk, sot, az emelet egyébként is tabu nekik.. De sógornőmnek ez sem jo. Hisztérikusan azt mondta, hogy akkor o tobbet nem jon a gyerekkel.
válasza:
válasza: válasza:Nekem is pitem van, jó nagy ráadásul. Húgom fél a kutyáktól, a gyerekei meg imádják. Ha hozzám jönnek, akkor itt alszanak, mert nagyon messze laknak és legalább több időt tudunk együtt tölteni. Én gyerekráccsal szoktam elkeríteni egy kisebb részt a házban, hogy ne tudjanak annyira szabadon mozogni és tesóm szívroham nélkül tudjon kávét főzni. Ha a gyerekek játszani akarnak vele, akkor sincs semmi gond, bemennek az elkerített részbe vagy hámra rakom.
Nálunk ez bevált, ha gondolod vesd fel az ötletet tesódnak. Ha ez sem jó neki, akkor lehet máshol nyaralgatni.
válasza: válasza:45: ez messzire vezet, de sok családban a vérégi kapcsolat semmit sem jelent, úgyhogy kár erre elvinni a témát.
VENDÉGKÉNT (tök mindegy, hogy kinek a vendégeként) eszembe sem jutna dirigálni a háziaknak, hogy mit meg hogy. Egy vendég alkalmazkodjon, és ha nem teszik, ne jöjjön többet!
A mi ismeretségi körünkben egy csomószor van / volt, hogy egészen más volt, amikor az egyik fél volt a vendéglátó meg amikor a másik, és MINDIG a vendég alkalmazkodott. Nyilván nem arról szól, hogy a vendég nem számít, és nyilván mindenki kedvére akar tenni a vendégének - bizonyos határok között. Ez nem jelenti azt, hogy a vendégnek alapból sz*vás az egész, ha mégis, nem kell elmenni.
válasza:"Nem kell egy helyisegben lenniuk, sot, az emelet egyébként is tabu nekik.."
Vagyis ki se tudnak jönni a házból úgy, hogy ne menjenek át a földszintem, ahol a kutyák vannak. Ez tényleg csak olyan tessék-lássék megoldásnak tőlik nekem.
Mind a kettőtök álláspontja érthető. Ha tényleg akarjátok tartani a kapcsolatot, keressetek olyan megoldást, ami mindkettőtöknek jó.
válasza:Koszonom szepen a normalis, epito hozzaszolasokat!
A tisztánlatas miatt : - igen, alapvetoen sincs jo viszonyunk a sogornommel, de nem holmi elfojtott harag miatt irtam ki a kerdest es vartam csillogo szemekkel, hogy elhordjak masok, hanem valoban erdekeltek az objektiv velemenyek a kialakult szituacioval kapcsolatban, hogy mas mit tenne, kivel tud azonosulni.
-Az en gyerekeim egyutt nottek fel a kutyakkal, nyilvan nem vagyok fogyatekos, hogy veszelynek tennem ki oket vagy az unokahugom. Imadjak egymast. Hova tovabb, vedik a gyerekeinket es birka turelmuk van. De a gyerekek is edukaltak veluk kapcsolatban.
-Tokeletesen alairom, hogy barmennyire jol szocializalt stb egy kutya, 100%ig nem szabad megbizni bennuk, akaratlanul is okozhat kart egy 50 kilos kutya, ennek tekinteteben kezeltem mindig a gyerekekkel valo kapcsolatukat is.
- Sogornomek pici koruk ota ismerik a kutyainkat, tehat nem idegenek. Testverem is nagyon szereti oket, gyerek elott es utan sincs problemaja veluk.
- Ha lejottek az emeletrol, a gyerekeim kimentek a kutyakkal a kertbe jatszani, vagy egyszeruen a helyukre kuldtem oket. Ami a lakáson belul van, de nem mozdulnak el, ha utasitast kapnak. Nem egy kicsi kunyhoban elunk, batran el lehet oket kerülni.
-Nekik is volt kutyajuk, jobban mondva testveremnek egy tunderi golden, ot is anno lepasszoltak sogornom miatt
-Nincs semmilyen elszenvedett traumaja, egyszeruen utalja az allatokat. Ezt o mondta, nem en allitom.
-Szivesen lattam oket mindig, de pont emiatt a viselkedes miatt SOHA nem en kezdeményeztem, hogy jojjenek. Mert mar elore gyomorgyorcsom volt, hogy jon a kutya-tema es mindenbe belekot, ami veluk kapcsolatos.
Az elkulonitessel az a problema, hogy van egy kialakult rendszer az eletunkben, szabalyokkal, hatarokkal, nem akarom osszezavarni oket vagy azt tanítani nekik akaratlanul, ha jon valaki, nekik menniuk kell. Igy akaratlanul is megutalnak a vendegeket. Rengeteg idot, penzt fektettunk a kepzesukbe.
Es nem vagyok hajlandó olyanert napokig vagy egy hetig buntetni a kutyaimat, amit el sem kovettek. Ok azt sem ertik, hogy miert nem udvozolhetik pl testvéremet, amikor megerkeznek. Nagyon emberkozpontu mindketto.
Szomszedok is nagyon szeretik oket, rendszeresen jarunk a kozeli parkba, ahol rengeteg masik eb, gyerek, felnott van. Volt, hogy a kullemuk miatt az elejen tartott valaki toluk, de hamar nyilvanvalova valt szamukra is, hogy nem fenevadak. Nem faroknovelonek vásároltam oket. Csaladtagok. Tudom, ez meg sok helyen furcsa, de nalunk igy van. Nem egyenértékűek a gyerekekkel, félreértés ne essek, de csaladtagok. Nem targyak, akiket csakugy kiteszek vagy ignoralok. Es ettol meg nem vagyok " agymosott fanatikus".
Remelem minden felmerult kerdesre valaszt adtam.
válasza: válasza:50, megértem az álláspontodat és láttam anno a riportot az esetről, ahogy sok másikról is. Nagyon sajnálom.
Viszont, én azt nem akarom elhinni, hogy egészséges kutya ilyet csinál. Persze, ha megkérdezik a gazdát nyilván nem fogja azt mondani, hogy "ööö, hát ja, szaporítotól vettem, nem volt leellenőrizve, valszeg rossz volt az idegrendszere" vagy bármit, ami rá hárítaná a felelősséget. Mert egytől egyig mindegyik ilyen esetnél csak az utólagos sápítozást látom és a hozzá nem értő kezeket. Sajnálom. Ilyeneknek nem lenne szabad megtörténnie.
Egyértelmű kellene legyen-amit a kérdezővel is beszéltünk privátban-, hogy az ilyen típusú kutyákat 1. leellenőrízhető helyről kell vásárolni, nem szapis alomból
2. Ezeket a kutyákat az első pillanattól életük végéig képezni kell, keményen megszabva a határokat és következetesen bevezetni szabályokat, nem pár hétig/hónapig suliztatni. Életvitelszerűen.
"Jó lenne már ha felfognak az emberek hogy fajta és fajta között is van különbség és némelyik hajlamosabb az agresszióra mint a többi."
Ebben tökéletesen egyetértünk, ezért kellene kizárólag olyan embereknek engedni a tartásukat, akik betartják az általam feljebb említett pontokat. És még megannyi mást is. Nagyon összetett dolog a nevelésük és sajnos mindenki azt gondolja alkalmas rá.
Nem vitát szítani akarok köztünk, mert megértem a Te állaspontodat is. De nem tudtam szó nélkül elmenni a "kutyatámadás" téma mellett. Láttam nagyon elborult kutyákat, de vállalom, olyan NINCS, hogy csak a kutya a felelős és egyik pillanatról a másikra csakúgy szétmarcangol egy EMBERT.
Mindezt úgy írom, hogy gyerekkoromban nagyapámék kutyája megtámadt, s ha édesanyám nem veti rám magát, nem írnám ezeket a sorokat. Nagyapámnak abból állt a kutyatartás, hogy láncra tette, ha néha megszimatolt volna vagy játszani akartunk egymással, megverte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!