Válás után az exférj már nem apa többé? Vagy én látom rosszul?

Az a helyzet, hogy elváltunk két éve, az exférjem összejött egy fiatalabb nővel, szokásos történet.

Két gyerekkel, lakáshitellel maradtam itt, fizet gyerektartást, de az csak szerinte sok. A csekkekre se elég.

Most kaptam egy remek lehetőséget, egy évre kimehetnék Svájcba (a cégemen keresztül), csodás fizetésért, szállást is állják, egy rahedli pénzt félretehetnék, egy év után kifizethetném a hiteleket egyben, és sokkal könnyebb életünk lehetne.

A gyerekeim angolul tanulnak, és perfekt vagyok németből, de ők ugye még tanulnak. Abban a városban járnak suliba (a kisebb ált. suli, a nagyobb gimibe), ahol az apjuk is él a nőjével. Sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy egy évig csak látogatóba jönnék haza (havi egyszer) és a kicsiket (jelenleg) nem tudom vinni. Sulit se találnék ilyen gyorsan, év közben főleg, és a szállást is csak nekem fizetik.

Beszéltem az exférjemmel, hogy egy évre nála lakhatnának a gyerekek, (eddig mindig az volt a baja, hogy alig látja őket), és én fizetek gyerektartást. Többet mint ő nekem, de azért annyit, hogy maradjon nekem is miből félretenni. Egy év után hazaköltözök (bár reménykedem benne, hogy addigra megoldhatom hogy végleg kint maradjak, és jönnek a gyerekeim is, de egyelőre maradjunk a tényeknél). Azután minden marad régiben, sőt felőlem a gyerektartást is csökkenthetjük, neki is jobb lenne.

Elképedtem a válaszán, teljesen fel volt háborodva. Hogy én ezt hogy képzelem, milyen anya vagyok, felborítom az életét, még a barátnőjével is meg kell beszélnie, ő se fog örülni, szóval voltam minden csak nagyságos asszony nem.

Próbáltam hatni észérvekkel, hogy azért ugye tudja a barátnőd, hogy két gyerekes apa vagy, velem is bármi történhetne. Meg hogy attól még ő a gyerekek apja, és most szükségük lenne rá.

Mondhattam akármit, nem érdekelte.

Hab a tortán, este felhívott a nője, és minden riherongynak elmondott (természetesen azt is megkaptam, hogy biztos ku.rvának megyek kis Svájcba, no comment), és hogy hogy gondoltam, hogy a nyakukba lőcsölöm a kölykeimet. Tönkre akarom tenni a kapcsolatuk. (?!)

Marad az, hogy anyám vigyáz addig a gyerekekre (imádják egymást, sokat alszanak ott, ha épp a munkám miatt nem érek haza/korán kelek), vagy kiharcolom, hogy az exférjemnél maradjanak, elvégre vele vállaltam két gyereket, nem az anyámmal. Gondolom bírósági úton, gyámügyön vagy más úton megoldható, hogy rákényszerüljön, de akkor a gyerekek szívnak.

Csak nem kapok szikrát.

Ha velem valami tényleg történik (pl. lezuhan a gépem, vagy felrobbantják az irodát, vagy elütnek), akkor a gyerekek nem mehetnek az apjukhoz, mert ő úgy gondolta, hogy innentől szingli pasi, nem pedig elvált apuka?

A csaja meg felháborodik, hogy kénytelen velük foglalkozni?

Kettőnk közül ki a nem normális?

Abszurd dolog, ha a válás után egy időre az apánál vannak a gyerekek? Tényleg ennyire evidens, hogy az elvált férj új életet kezd, és abba a régi gyerek nem fér bele?