Külföld: csak én viselem rosszul a tömény-semmi családozást?

Én is külföldön élek a férjemmel. Évente egyszer megyünk haza 3 hétre. De ilyenkor sem vagyunk állandóan otthon, hanem előre leszervezett programjaink vannak. Koncertek, fesztiválok, kirándulás, stb.

Eddig a 10 év alatt egyszer volt itt az anyukám. Szintén 3 hétre. Mi is akkorra vettük ki a szabadságot és mászkáltunk mindenfelé. Soha nem ültünk otthon a lakásban. Igy nem is volt fárasztó.

Szerintem a te családoddal meg veletek nem stimmel valami...

Mi évente 2x látogatunk haza együtt a férjemmel, összesen 2-3 hétre (tehát egyszerre 1-1,5 hét); emellett évi 2-3x haza is repülök egy hosszú hétvégére, és még 3-4x az otthoniak is jönnek - ha ezt összeszámolom, kb. minden 2. hónapban találkozunk egy hosszú hétvégére.

A nyavajgás nálunk is megvan, hogy nincs pénz, én az út felét szoktam állni.

Mi általában azért szervezünk programokat is, hogy ne csak a házban üldögéljünk de nem érzem magunkat összezárva, sőt... általában nagyon jó :)

Nem tudom, hogy hol élsz, de döbbenetes, hogy te vagy a sokadik magyar, akit keményen szenvedni látok külföldön. Én is ott élek, a nejjel együtt, már 15 éve.

Pl. soha nem látok egyetlen magyart sem a KV-házakban süti+KV-ra beülni, soha nem találkoztam egyetlen étteremben sem magyarral, még hétvégén a városban is ritkán.

Ne lógj a szüleiden és az otthoni kapcsolatodon. Azzal, hogy kijöttél külföldöre, más világ kezdődött neked. Keress új kapcsolatokat, járj színházba, moziba, koncertre, képtárba, kávézni, sütizni - ismerkedni!

A családodnak a külföld a szokatlan, neked az, hogy utánad hozzák azt, ami elől elmenekültél. Igaz? :)

Vannak olyanok, akik külföldön is úgy akarnak êlni, mint Magyarországon. Az ilyeneknek teljesen mindegy, hol élnek. Te is ilyen lehetsz. Nem tudom, melyik országban élsz, de feltételezem ott is vannak múzeumok, kiállítások, koncertek, éttermek, stb. Tehát nem csak kültéri programot lehet tervezni. Hozzám nagyon sokszor jönnek rokonok. Még soha nem unatkoztunk és punnyadtunk a lakásban.

Az elözö hozzászólónak üzenném, nem biztos, hogy nem mennek a magyarok kávézóba, étterembe. Pl., ha én maghallom, hogy valahol magyarul beszélnek, átváltunk angolra vagy elmegyünk onnan szó nélkül.

Ezzel én is így vagyok... igaz a férjem német de mi angolul beszélünk. Magyar vagyok de eljárunk mindenfele... de senki nem hallja rajtam, hogy magyar lennék :)

Azzal meg egyetértek, hogy tipikus magyar mentalitás az "ugyan mit csináljak kint a hidegben" vagy "ugyan hova menjünk"... beltéri programnak pl. étterem, bowling, karaokebár, termálfürdő, kiállítás/múzeum, kastélyok, várak, női rokonokkal meg vásárolgatás is belefér :)... -10 fokban meg mi voltunk idén szánkózni a hegyekben (6-an felnőttek, 4-5 km-es pályákon), téli túrázni, felmentünk sílifttel egyszerűen sétálgatni a hegy tetején és élvezni a kilátást, beültünk az étterembe egy sütire és forró csokira, építettünk hóembert... mire hazaértünk mindig jól kimerültünk és átfagytunk akkor meg jól esett a meleg étel, tea, kanapén kucorgás, filmezés. Korcsolyázni, síelni, snowboardozni is lehet, azt mi pl. nem tudunk.