Válás után az exférj már nem apa többé? Vagy én látom rosszul?
Az a helyzet, hogy elváltunk két éve, az exférjem összejött egy fiatalabb nővel, szokásos történet.
Két gyerekkel, lakáshitellel maradtam itt, fizet gyerektartást, de az csak szerinte sok. A csekkekre se elég.
Most kaptam egy remek lehetőséget, egy évre kimehetnék Svájcba (a cégemen keresztül), csodás fizetésért, szállást is állják, egy rahedli pénzt félretehetnék, egy év után kifizethetném a hiteleket egyben, és sokkal könnyebb életünk lehetne.
A gyerekeim angolul tanulnak, és perfekt vagyok németből, de ők ugye még tanulnak. Abban a városban járnak suliba (a kisebb ált. suli, a nagyobb gimibe), ahol az apjuk is él a nőjével. Sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy egy évig csak látogatóba jönnék haza (havi egyszer) és a kicsiket (jelenleg) nem tudom vinni. Sulit se találnék ilyen gyorsan, év közben főleg, és a szállást is csak nekem fizetik.
Beszéltem az exférjemmel, hogy egy évre nála lakhatnának a gyerekek, (eddig mindig az volt a baja, hogy alig látja őket), és én fizetek gyerektartást. Többet mint ő nekem, de azért annyit, hogy maradjon nekem is miből félretenni. Egy év után hazaköltözök (bár reménykedem benne, hogy addigra megoldhatom hogy végleg kint maradjak, és jönnek a gyerekeim is, de egyelőre maradjunk a tényeknél). Azután minden marad régiben, sőt felőlem a gyerektartást is csökkenthetjük, neki is jobb lenne.
Elképedtem a válaszán, teljesen fel volt háborodva. Hogy én ezt hogy képzelem, milyen anya vagyok, felborítom az életét, még a barátnőjével is meg kell beszélnie, ő se fog örülni, szóval voltam minden csak nagyságos asszony nem.
Próbáltam hatni észérvekkel, hogy azért ugye tudja a barátnőd, hogy két gyerekes apa vagy, velem is bármi történhetne. Meg hogy attól még ő a gyerekek apja, és most szükségük lenne rá.
Mondhattam akármit, nem érdekelte.
Hab a tortán, este felhívott a nője, és minden riherongynak elmondott (természetesen azt is megkaptam, hogy biztos ku.rvának megyek kis Svájcba, no comment), és hogy hogy gondoltam, hogy a nyakukba lőcsölöm a kölykeimet. Tönkre akarom tenni a kapcsolatuk. (?!)
Marad az, hogy anyám vigyáz addig a gyerekekre (imádják egymást, sokat alszanak ott, ha épp a munkám miatt nem érek haza/korán kelek), vagy kiharcolom, hogy az exférjemnél maradjanak, elvégre vele vállaltam két gyereket, nem az anyámmal. Gondolom bírósági úton, gyámügyön vagy más úton megoldható, hogy rákényszerüljön, de akkor a gyerekek szívnak.
Csak nem kapok szikrát.
Ha velem valami tényleg történik (pl. lezuhan a gépem, vagy felrobbantják az irodát, vagy elütnek), akkor a gyerekek nem mehetnek az apjukhoz, mert ő úgy gondolta, hogy innentől szingli pasi, nem pedig elvált apuka?
A csaja meg felháborodik, hogy kénytelen velük foglalkozni?
Kettőnk közül ki a nem normális?
Abszurd dolog, ha a válás után egy időre az apánál vannak a gyerekek? Tényleg ennyire evidens, hogy az elvált férj új életet kezd, és abba a régi gyerek nem fér bele?
"Ez mind nagyon szép, a probléma az, hogy az alapkérdés végtelenül egyszerű: számíthat-e a két gyerek az édesapjára akkor, ha rendkívüli élethelyzet adódik? E pillanatban úgy tűnik, hogy nem."
És a munkahelyváltásban mi a rendkívüli?
Nem, nem az anya "szedi meg magát", te p.cs. Kifizeti a hiteleit, hogy jobb életet biztosítson a KÖZÖS gyerekeiknek, akikért egyébként az apa UGYANÚGY felelős, de ő nem képes erre, a jelenlegi tartásdíjat is sokallván. Jellemző, hogy ha költség van velük, vagy vigyázni kell rájuk, akkor koloncnak tekinted őket, ha meg az anyjuk mentesít ez alól a "teher" alól, a könnyebbik rész már hiányzik.
Fölösleges ezt tovább csűrni-csavarni, nem fog menni, fiúkák.:-)
Ráadásul semmi garancia nincs arra, amit az anya állít!
Saját környezetemből példa: férj-feleség, a feleség kimehetett külföldre (mert volt nyelvtudása), gyerek meg a férj itthon maradt, úgy állapodtak meg, hogy majd utána mennek, ha már kialakul minden (a férfi nyelvet, szakmát tanult közben). A nő összejött kint egy német fas.zival, és csak hazaüzent, hogy köszöni jól van, ne jöjjön se a férj se a gyerek...:D
A feleségétől vált el, nem a gyerekeitől. Azokat pedig annak ítéli a bíróság, aki valóban akarja nevelni őket, ez nem valamiféle istenítélet, amire az apának semmi ráhatása nincs. Az életét akkor "barmolta szét", amikor megcsinált két gyereket, majd lelépett egy másik tyúkkal - tetszik, nem tetszik neki és az új nőnek, a gyerekei, akikért felelős, továbbra is az élete részét képezik. Ha ő maga nem tud azért tenni, hogy a család (értsd: ő és a két gyereke) megszabaduljon a KÖZÖSEN felvett hiteltől, akkor legalább annyival járuljon hozzá, hogy az exnek lehetőséget ad erre - ismétlem, a KÖZÖS gyerekeik érdekében, akikért MINDKETTEN felelősek.
Ha ezt még mindig nem érted, akkor fölösleges tovább pazarolnom az időmet rád, nem magyarázok evidens dolgokat olyanoknak, akiknél nem találok receptort.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!