Szülők, őszintén ti szégyellnétek ha a gyereketek takarító lenne?

Nem! Ha a gyerekem tisztaság - és rendmániás ocd-s volna (egy kicsit legalább az lehetne...vagy én...:)), akkor egy igazi álommeló lenne neki egy takarítócég. Ha ezt akarja csinálni, mert örömmel teszi és meg is él belőle, én támogatnám.

Ha kudarcként éli meg, mert kényszer miatt került erre a területre, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy segítsek neki megfelelő új helyet vagy vállalkozást találni/kialakítani.

De egy biztos: nem szégyellném.

Ha kitartott ingyenélő, vagy olyan munkája van, amivel másoknak árt akár közvetve is, az azért mellbevágna és kétségbe ejtene. De a takarítás nem ilyen.

Nem. Nem rég láttam olyan hirdetést pesten ahol szállodai takarításért nettó 300at fizetnek plusz juttatások.

Ahol én lakok (borsod, kisváros) egy gépészmérnök nem keres meg ennyit. Én jogász végzettséggel elmennék takarítani ennyiért.

Dehogy szégyen.

Én takarítónő vagyok. Konkrétan egy luxus irodában dolgozok, jól keresek, magamnak osztom be az időmet, hogy aznap mikor megyek, hogyan, saját parkolóm van, évek óta dolgozom ezzel a céggel, és megbecsülnek. Senki se néz ott le aki diplomás, mindenki számít rám, és jó kapcsolatom van az ott dolgozókkal. Céges bulikra is meghívnak. Tudják mikor van a születésnapom, kapok is egy kis apróságot, ilyesmi.

Tehát nem kcsg az összes diplomás, volt nekik már csapnivaló takarítónőjük még évekkel ezelőtt, így pontosan tudják hogy amit én munkát végzek, azt megkell becsülni.

A szüleim se néznek le, a férjem se, az egész családom szakmunkás család, mindenki hasznos fizikai munkát végez. Pl a báttyám villanyszerelő, mond hogy ez nem hasznos. A másik tesóm asztalos, a harmadik raktáros. Apukám a GE-ben dolgozott, már nyugdíjas, ahogy anyukám is ott dolgozott, apukám komoly főnöki pozícióig küzdötte fel magát, anyukám egyszerű összeszerelő munkatárs volt. Most édesanyám takarít, heti 2-napot, nyugdíj mellett, egy kis cukrászdában.

A férjem is középvezető, de ettől még fizikai munkát végez.

Mindenki büszke rám, nem értem miért szégyenkeznének. Hasznos munkát csinálunk mindannyian.

De ettől még én többet szeretnék ennél. Még fiatal vagyok, van jogsim, meg érettsegim, illetve nincs nyelvizsgám, de folyékonyan beszélek angolul, lehet leteszem a vizsgát hozzá. Valamit szeretnék még tanulni, de egyszerűen fogalmam nincs mit tanulhatnék, mihez lenne kedvem, miben lehetek tehetséges, mert konkretan 16-éves korom óta takarítok, most vagyok 27. Ehhez értek a legjobban, lehet takarítással kapcsolatos vállalkozást indíthatnék. Mindegy, ez a jövő zenéje, de a kérdésre a válasz az, hogy nem nem szégyellnek.