Szülők, őszintén ti szégyellnétek ha a gyereketek takarító lenne?

Azt gondolom, hogy a takarítás nem egy könnyű munka. Nem szégyellném, de ennél könnyebb és jobban fizető munkát képzelek el a gyerekemnek.

Utolsó (#10) , "értelmiségi kis hülyeként", 35 éves édesanyaként, kikérem magamnak, hogy egy csitri így irjon. A diplomát sem csak úgy osztogatják. Az más, ha valaki ettől beképzelt, az diploma nélkül is beképzelt lenne, másra. Szóval nem általánosítani!

Attól függ. Ha kifejezetten tehetséges, normális családdal, és ennek ellenére nem képes kihozni magából többet (nem betegség vagy hasonló miatt, hanem saját hibájából), akkor szomorú lennék. Nyilván arra az esetre vonatkozik a megállapítás, ha ez felnőttkori fő munkahely lenne nála. A "szégyellni" nem jó szó rá, mert ez is egy munka.

Ha sérült, vagy bármi más okból óriási hátránnyal induló gyerek lenne, és ennek ellenére képes lenne az önálló életvitelre, önmaga fenntartására egy ilyen munkahellyel, akkor nagyon büszke lennék rá, és örülnék.

A lényeg az, hogy nem lehet egységes mércével mérni az embereket, mert az élet nem egy tisztességes verseny.

Noshát, nekem anyám állandóan azt mondogatta, hogy nem viszem semmire, takarítani és vécét pucolni fogok egész életemben. Ebből kiindulva azt feltételezem, ő szégyellne engem (de a diplomámmal sem sikerült nagyobb megbecsültséget kivívnom nála, szóval ez nem jelent semmit).

Másfelől azonban nem egy olyan évfolyamtársam van, akik most Angliában takarítanak a diplomájukkal, és a tripláját keresik az én közalkalmazotti illetményemnek, úgyhogy a takarítás NEM szégyen.

És sajnos olyan ismerősöm is van, aki tanári állás mellett újgazdagékhoz jár takarítani, hogy el tudja tartani a gyerekeit, akik után a férje nem fizet gyerektartást.

Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a takarítói állás nem olyasmi, amit szégyellni kellene. Amikor azok a szülők megszerezték a saját diplomájukat, az még ért valamit: társadalmi megbecsültséget, rendes állást, átlag feletti fizetést.

Ma nem sokat ér. Arról nem is szólva, hogy az illető 35 éves lány ülhetne otthon, és várhatná, hogy a szájába tolják a sült galambot a szülők, de ő nem ezt az utat választotta.

A munka több, mint pénzkereset és státusz. Önbecsülés és tenni akarás is.

Az anyám szégyellte hogy külföldön takarítottam. Én nem. Becsülettel elvégeztem a munkát és megfizettek érte. A diplomás anyám 30 év munkaviszony után fele annyit keresett mint én a takarítással.

Házat vettem a megtakarításomból.