Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nem lehet sem gyerekem, sem kapcsolatom es maganyosnak kell majd lennem?
Mentális problémák miatt a gyerekvállalás ki van zárva. Mar a terhességet sem bírnám. kapcsolatom sem lehet, mert arra is képtelen vagyok, soha nem is volt. Ezen felül még szerencselten is vagyok, tehát soha nem is találtam olyat 28 ev alatt, akinek igent tudtam volna mondani. 20as éveim alatt ezzel meg nem volt akkora gond, mert nem is akartam volna gyereket, de sajnos közeleg a 30, amitől rettegek is es en még mindig egyedül leszek. Ráadásul egyke is vagyok, barátaim nincsnek, nem is lesznek, mert a betegsegeim miatt képtelen vagyok szerezni, nagyon kicsi a családom es az apámat gyűlölöm.
Brutálisan depressziós vagyok évek óta es minden egyes nappal csak rosszabb lesz. Nem értem, hogy miért kampányolnak ennyire erősen az öngyilkosság ellen az ilyenekkel kapcsolatban, mint en.
Mégis mivel nyugtathatnam meh magam ilyen kilátásokkal?
Kérdező, te miért vagy itt ha szerinted itt mindenki ostoba és te mindenkinél jobb vagy?
Nevetségesnek tartom hogy te vagy totál életképtelen, te nem jutsz semmire az életben, itt nyavalyogsz és sajnáltatod magad, másoktól várod a megoldást a személyes problémáidra, közben te ostobázol le minden válaszolót.
Nem az ehhez hasonló kérdések zavarnak. Sőt... az ilyen kérdések érdekesek szoktak lenni, érdekel általában az ember mögöttük. Te viszont azon kívül, hogy mindenkit ostobázol, aki nem neked megfelelően bólogat, nem teszel semmi mást. De legfőképpen nem próbálsz meg változtatni az életeden, mert nem is akarsz. Nah az ilyen emberekből van nekem elegem.
Hisztizel egy sort, várod, hogy simogassák a kis buksid virtuálisan, majd ha valaki közli, hogy meg kéne emelned a királynői hátsód, hogy talán legyen valami érdemi változás az életedben, ami miatt sipákolsz, akkor kikéred magadnak.
A probléma az, hogy rettegsz attól, hogy jobb életed legyen, mert kényelmes a langyos f...ban uszikálni a felelősségvállalás helyett. Ehhez nem kell plusz energia, nem kell gondolkozni, nem kell cselekedni, de legfőképp nem kell beismerni, hogy évek óta te vagy a saját problémáid forrára. Nem te vagy az egyetlen, aki nem mintacsaládban nőtt fel...
"nem várok semmiyen segítséget itt" de ha nem kérsz segítseget akkor ne kérj segítséget egy kérdésen belül kétszer is :D akkor csak írd ki magadból.
Viszont ha kiírod magadból akkor mit szeretnél tőlünk?
-segítseg nem kell
-tanács nem kell
-szánalom nem kell
Akkor mit szeretnél?
Az lenne a tanácsom hogy kérj segítséget szakembertől a személyiségzavarodra, a segítségem az, hogy nekem sem lesz párom es gyerekem de attól maganyosnak még nem kell lennem, szánalmat adni meg nem tudok mert nem sajnállak. Nagyon sok embernek rossz az élete, de néhanyan elfogadják a segítséget és legalább az életük egy nagyon apró részén tudnak javítani egy kis kitartással. A kizárólagos önsajnalat meg mások csesztetése nem fog messzire vinni sajnos.
Nem ostobaztam mindenkit, csak téged. A frusztrációidat jársz ide levezetni. Aki először elvileg beszélgetni akar, aztán meg össze-vissza hadovál arról, hogy hetek óta folyamatosan “emelgetem ki” a kérdést, majd a nyavalyog, sopankodik szavakat használja, abba semmi empátia nincs es csak fontoskodni jár ide, mert frusztrált.
A depressziorol pedig nem tudsz semmit a leírtak alapján, plane ha még szorongással is párosul, szóval ebben a témában meg plane ne nyilatkozz.
Sokan azért javasolják számodra a szakembert, mert távolról (pláne ismeretlenül) nem lehet semmit tenni.
Depresszió, meg különféle mentális problémák, félelmek gondolom visszarántanak, ezen tudna segíteni szakember, ha "nem egynél voltál már", akkor is érdemes addig menni, amíg jót nem találsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!