Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nem lehet sem gyerekem, sem kapcsolatom es maganyosnak kell majd lennem?
Mentális problémák miatt a gyerekvállalás ki van zárva. Mar a terhességet sem bírnám. kapcsolatom sem lehet, mert arra is képtelen vagyok, soha nem is volt. Ezen felül még szerencselten is vagyok, tehát soha nem is találtam olyat 28 ev alatt, akinek igent tudtam volna mondani. 20as éveim alatt ezzel meg nem volt akkora gond, mert nem is akartam volna gyereket, de sajnos közeleg a 30, amitől rettegek is es en még mindig egyedül leszek. Ráadásul egyke is vagyok, barátaim nincsnek, nem is lesznek, mert a betegsegeim miatt képtelen vagyok szerezni, nagyon kicsi a családom es az apámat gyűlölöm.
Brutálisan depressziós vagyok évek óta es minden egyes nappal csak rosszabb lesz. Nem értem, hogy miért kampányolnak ennyire erősen az öngyilkosság ellen az ilyenekkel kapcsolatban, mint en.
Mégis mivel nyugtathatnam meh magam ilyen kilátásokkal?
az apáddal való konfliktus feldolgozásával kezdjed. amíg benned él az apád (és ezáltal a férfitársadalom) gyűlölete, addig nem is lesz párod...
előző voltam
Nem, sajnos en nem azért vagyok egyedül, mert ezt akarom, hanem mert több tényező hatására alakult így. En pont, hogy nem bírom a magányt. Gyerekkorom óta abban élek, valószínűleg ezért is van az, hogy az egykeséget is traumaként élem meg. Amikor virus miatt nem volt munkám, ki sem léptem a szobámból. De nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem volt kivel. En folyton próbálom tréningelni magam arra, hogy 40 évesen(ha élek még)ugyanott leszek, mint most, egyedül, sajnos nem leszek tőle jobban.
Vannak olyan külső, tőlem teljesen független befolyásoló tényezők, amikkel nem tudok mit kezdeni.
Egyedül is el lehet menni sétálni, de csak a kifogásokat keresed, nem akarsz tenni saját magadért. Ha van egy problémád, mindegy mi az, keményen harcolni kell ellene. Most jelen pillanatban elsősorban saját magaddal. Illetve ha tanácsot adnak, ne azt mond, hogy miért nem tudod megoldani, hanem próbálkozz.
Illetve ha szerinted mégi ennyire kilátástalan a helyzeted, (vagyis nem akarsz minden erőddel harcolni, hogy jobb legyen) akkor meg ne azokra koncentrálj, akik tudnak kapcsolatban élni, hanem azokra, akik szintén egyedül vannak, mégis milyen sokra vitték! Nem vagy egyedül a magányoddal. Más is egyedül van, mégsem állt meg az élete. Tessék tenni magadért! És mint már írták, keress további szakembereket, egészen addig, amíg az egyik nem tud segíteni.
nekem is ez szúrt szemet: De nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem volt kivel.
egyedül is el lehet menni konditerembe, könyvtárba, kutyát sétáltatni, fagyizni, befizetni egy utazásra. és máris lesznek körülötted más emberek
Ha arra tréningezed magadat, hogy "a jövőben ugyanez lesz", akkor egyfajta módon - önmagadnak bizonyítva - tényleg megteremted ugyanazt a jövőt, ezzel az a bjaj...
Olvasd el "A terapeuta esetei" sorozatból bármelyik könyvet és rájössz, hogy mit tesz az igazi szakember aztán dönthetsz úgy, hogy keresel egy jó szakembert (nem olyat, aki csak receptet tud írni).
Utánanézhetsz az alábbi szakembereknek: pszichológus, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, pszichiáter.
Döntsd el: mit szeretnél.
Más szemszögből is rá tudnál nézni azokra a külső körülményekre, melyek megváltoztathatatlannak tűnnek számodra és amelyek gondolom abban erősítenek meg hogy "ne tegyél semmit". Szerintem fontos, érdemes lenne segítséget kérni.
Érdemes arra gondolni, hogy milyen jövőt szeretnél magadnak, nem arra, hogy milyet nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!