Rokonságom nem hajlandó/nem képes feldolgozni, hogy nem szeretnék szülni. Szakítsam meg velük a kapcsolatot vagy még reménykedjek, hogy megváltozik a helyzet?

Nem 3-4, inkább 7 év lesz az, így szamoljatok.

A kedves család pedig majd bele nyugszik, ha látják, h komolyan gondoljátok.

Addig is a várakozási időre, egy kis olvasni való, a rokonoknak is ajánlom: www.orokbe.hu

Mondok jobbat: én is rettegtem a szüléstől, egy ideig (húszas éveimben) nem azt gondoltam, hogy ez a világ legszebb dolga...sőt. És akkor finoman fogalmaztam. Ja, és a legjobb, hogy a gyerekeket se szerettem különösebben. Nem voltam el velük soha. Ha baba volt azért, ha nagyobb, azért. Most pedig van egy gyönyörű kisfiam, akit imádok és azt mondom, hogy a szülés tényleg csodálatos és a gyerekemet pedig imádom. És lám...kijövök vele, nevelem, dédelgetem, lemegyek az ő szintjére, ha kell, amit eddig sose tudtam megtenni a gyerekekkel. Imádom, na. És miért változott meg a véleményem az idők során? Megismertem a férjem, egy idő után ugye döntöttünk a házasságról majd valahogy teljesen természetes lett a vágy, hogy legyen egy közös gyerekünk. Egy KÖZÖS. Akiben a férjemből és belőlem is lehetnek jellemvonások, külső jegyek (vannak is). Szóval szerintem ez egy valahogy természetes folyamat volt számomra, hogy megértem az anyaságra amellett a férfi mellett, akit férjemül választottam. Volt ugyan egy borzasztó terhességem, de cserébe egy szép szülést kaptam. Talán ez volt a jutalmam az évekig tartó rettegésem miatt.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha nekem nem lenne egészségügyi problémám, akkor biztos nem fogadnék örökbe egy gyereket. Nem tudnám a sajátomként elfogadni, ha tudnám, hogy én is képes lennék szülni. Persze, ha nem lehetne gyerekünk, valószínűleg legyűrném ezt az érzést, mert gondolom nagyobb lenne a vágy egy gyerekre, minthogy az tartson vissza, hogy nem belőlünk van....

Nem írtad, hogy miért nem akarsz szülni, de ha "csak" irtózol tőle, abban segíthet egy pszichológus is akár. Vagy akár megoldódik magától, mint nálam.

Nekem is több gondolatot felvet ez a kérdés:

1. Egyet értek az előttem szólóval, hogy valami nincs rendben a fejedben (nem bántásból mondom ne hariiii) de ha akarsz gyereket, ha nem, ezt akkor is rendbe kellene tenned, mert ezek az ellenérzések, biztos vagyok benne, hogy az élet egyéb terére is kihatnak. Valami erős ellenérzésed lehet saját magaddal, vagy a múltadban a felmenőiddel, ahogy ez a feltett kérdésedben is megnyilvánul.

2. Bocsánat, de remélem hogy fiatal vagy, ahogy az előttem szóló is mondta, úgy mint ő, én is undorodtam a szüléstől, de barátnőm, kb 28 évesen is ezt mondta. Sőt mondok jobbat: Én sem vágyok a szülésre, mint olyanra, de másképpen nincs saját baba, és én is a férjemet szeretném benne látni, és fiút szeretnék:) Ha idősebb vagy mint 25, lásd az előző pontot:)

3. Ne szakítsd meg senkivel a kapcsolatot, és nyugodtan kezdd el az örökbefogadást, hátha addig babás leszel, úgysem veteted el, majd legfeljebb programozott császárral világra hozod :) Én is így tervezem, félek a szívem nem bírná a szülést.

4. És nem haragudj, kövezz meg, de megkérdőjelezném a párodhoz fűződő viszonyod. Ez szerelmi kapcsolat? Vagy érdek, vagy nincs jobb? Mert ha érdek, vagy nincs jobb, akkor 100%-ig megértelek, és támogatom is!

Remélem hasznos voltam, és segítettem neked.

"valami nincs rendben a fejedben"

megnyugtatlak titeket emberkék minden élő embernek van valamilyen szintű-akár leheletnyi-mentális betegsége.

Ez viszont pont nem az.

Az egyedüli negatív gondolat nekem az volt hogy "fehér legyen" de ennek számos magyarázata van (pl: szegény pulya ne legyen állandó megkérdőjelezésnek kitéve )csak az én kisebbségi fejemben egyből a rasszizmus villant fel egy pillanatra.

Az örökbe.hu egy nagyon jó oldal,az olvasóim kedvenc története mappában találhatóakat odatolhatjátok a família orra alá.Az ember saját magát előtérbe helyezése és érdekeinek figyelembevétele sosem volt egyenlő az önzőséggel. Akkor lenne az ha már lenne egy kétcsíkos terhességi teszt a birtokodban és úgy nem szeretnéd.Ha a baba elvárást átváltoztatjátok 1-2 évesre akkor hamarabb sikerül a procedúra.

Rokonságodhoz még annyit hogy ha alapból jó emberek és az érzelmi intelligencia is meg van akkor nincs olyan hogy egy ártatlan gyereket ne szeressenek meg.

én nem is értem a válaszolókat akik azt mondják hogy a kérdezőnek valami baj van a fejében. nem kötelező senkinek hogy szülni akarjon. a kérdező láthatóan szeretne anya lenni, és egy gyereket nevelni, viszont a szülés és a terhesség tényleg nem egy leányálom. vajon ha férfi mondaná azt, hogy ő nem akar gyereket, akkor is ezt mondanátok, hogy valami baj van vele?

Kedves kérdező, én is ugyanígy vagyok, mint te, bár nekem nincs férjem, de még kapcsolatom sem, és nagyon fiatal felnőtt vagyok még. ahogy előttem is írták, az örökbefogadás egyáltalán nem önző, hanem inkább jó, mert így egy gyerek esélyt kap arra, hogy szerető családban nőjön fel. ha amúgy jól kijössz a családoddal, akkor csak emiatt szerintem ne szakítsd meg velük a kapcsolatot, viszont ha szóba kerül a gyerek téma, állj ki magadért és ragaszkodj a döntésedhez (persze csak akkor, ha nem gondolod meg magad). ha esetleg eldurvul a helyzet, és nagyon rosszul beszélnek vagy bánnak veled, és ha az örökbefogadott gyerekkel nem úgy viselkednek, mintha te szülted volna, akkor viszont teljesen jogos lenne, ha nem akarnád látni őket.

én nem jövök ki jól anyukámmal, és amilyennek ismerem, nagyon csúnyán beszélne velem ha ezt csinálnám mint te, szóval én a saját anyámmal megszakítanám a kapcsolatot, de ahogy mondtam, ez a ti egymás közötti viszonyotoktól függ

Megértelek, szerintem megpróbálnak a szerintük helyes útra lökni, nehezen barátkoznak meg a dologgal, de ez nem az ő döntésük. Sokszor ilyen a hozzáállás, de lehet idővel meg tudnak békélni a dologgal. Szerintem legyél higgadt, tisztázd velük, hogy ez a Ti döntésetek, akkor is, ha később meggondolnátok magatokat. Lehet egy kicsivel nagyobb távolságot tartani, ha úgy könnyebb, de nem érdemes teljesen elszakítani a kapcsoaltot emiatt.

Én is megharcoltam ezzel, én sajnos nem vagyok egészséges, de képes lennék szülni. A szívemmel vannak olyan problémák, amik gyógyszer nélkül szinte elviselhetetlenek, viszont terhesség alatt nem szedhetőek ezek a gyógyszerek. Senki nem tudja, hogy milyen lenne végigcsinálni egy terhességet, de nagy eséllyel túlélném - maximum kórházban fekve. Minden orvos azt mondta a száját húzva, hogy "megoldható". Én nem merem kipróbálni, eleve emlékszem, hogy milyen életem volt gyógyszer nélkül - de ezt sokan nem értették meg a családból egészen az elmúlt 2 hónapig.