Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nem lehet sem gyerekem, sem kapcsolatom es maganyosnak kell majd lennem?

Csak sajnos a mutogatással még senki sem került előrébb. Persze a te életed a te döntésed. Ha majd készen állsz a fejlődésre, akkor majd készen állsz elengedni is a múltat és a múlt helyett a jövőbe tekintesz majd.

Írhatnak még 100 hozzászólást, te elkönyvelted, hogy szar az élet és a családodra mutogatsz. Amíg ezt nem hagyod abba és nem vállalsz felelősséget az életedért, addig mindig futni fogod ezeket a köröket, és ez a mentális bajaidtól total fuggetlen dolog.

ne add fel krédező,neked is lehet családod,kapcsolatod is

Az a baj a kérdezővel, hogy nem csak az a problémája hogy nem akarja fejben, hanem hogy olyan mentális betegsége is van ami már tényleg pszichiátriai kezelést igényelne, mert a válaszaiból az jön le, hogy nagyon messze van attól, hogy tudjon magán segíteni. A fő okok nem derülnek ki a mondandójából, ezért esélyünk sincs a segítségnyújtásra, csak tapogatózunk a sötétben. De mivel írta is hogy személyiségzavarban is szenved, ezért hiába ír itt bármit, lehet hogy "tudattalanul" is félrevezet minket, merthogy a saját életét is rosszul látja. Ez már egy jóval összetettebb folyamatot igényelne mintsem hogy "tegyél ellene" és barátai. Sok itt a jó szándékú ember, de ezt a problémát nem lehet egy pár soros válasszal elintézni, az enyém sem lesz ilyen. Éppen ezért akármit is írunk, nagy eséllyel nem változtat majd a kérdező életén. 26-os

Ha átlátsz mindent, mégis miért nem tudsz megnyugvásra lelni? Ha végtelenül bölcs vagy, akkor tudnod kellene azt is hogy nagyon sokszor az akaratunk ellenére történnek velünk dolgok, amit nem tudunk befolyásolni, például milyen családi környezetbe születünk. Arra kellene törekedni hogy hogyan töltsd el úgy az idődet itt a Földön, hogy az minél kellemesebb legyen számodra és nem a rossz dolgoktól menekülni egy életen át. Meg kellene találnod azt a lelki állapotot amiben azt mondod hogy igen, így képes vagyok élni. Nem kell arra törekedni hogy minden nap boldog légy, csak élhetővé tenni a napjaid. A legelső lépés az lenne hogy fogadd el magad itt és most. Ebben a pillanatban, ebben az állapotban. Mert most vagy itt. A múltad megtörtént, már nem jön vissza, a jövőd pedig állandóan változik abból kifolyólag hogy mit teszel a jelenben. Azért látod keserűen a jövőd mert legbelül nem bízol magadban, abban hogy változtatni tudnál. Ha így lenne bizakodva néznél előre. De nem is a jövőbe kellene most tekintened, hisz a jelenben nem tudsz élni. Akkor fogod érezni a változást ha azt veszed észre magadon, hogy olyan dolgokat csinálsz, teszel meg, amiket előtte nem tettél. Meg kell változtatnod a gondolkodás módodat és élhető szintre emelni. Nem lesz könnyű, ezt garantálom.

Próbáltam volna segíteni neked, mivel kiírtál egy kérdést. De ha ez az egyetlen dolog, amit ki tudtál szűrni a mondandómból, akkor valószínűleg én nem fogok tudni neked segíteni. Remélem másnak sikerül majd vagy tudsz majd saját magadon, idővel. (A borderline tényleg felfedezhető már a válaszaidon is.) Sok sikert, kellemesebb napokat!