Miért nem fogadják el, hogy én nem szeretnék gyereket és házasodni?

Én munkamániás sem vagyok és gazdag sem (sajnos) de mindegy. Egy emberből írtó sok tapasztalatot meg következtetést lehet ám levonni...

Az embert mindig éri lenézés akármilyen csak az a baj hogy a gyereket nem akarókat többször és durvább. Sok ember van aki dicsekszik hogy milyen sok munkája volt már, de azért ez fel sem ér ahhoz amilyen összetartás van a gyerektelenséget furcsának tartó emberek között! Ezt mindenki furcsának tartja, olyan apró dolgok amiket te említettél mindenkivel történnek, szerintem ezerszer durvább amikor közlik velem hogy ilyen ember nem való a földre, anyám elvetethettt volna csak mert nem akarok szaporodni. Mit gondolsz miért van ennyi kérdés ezzel kapcsolatban? Mert minden ember azt tapasztalja hogy nem értik meg amiért ilyen.

Pedig az idősebbek talán a hormonális változások miatt megbánják ha a családalapítást kihagyják az életükből.

Hirtelen addig, ami örömet okoz, az nem lesz elég.

50-60 éveseket valami furcsa módon az életük számbavételére készteti.

Ez az a pont, hogy megbánják, hogy nincs saját családjuk, a rokonok csak fiatalon számítanak, minél idősebb valaki annál kevésbé akarnak az egyedülállókkal törődni.

És egy reumás 60-70 éves már nem nagyon él, mint hal a vízben.

Én csak azt mondom, hogy a két rossz közül, ha valaki a gyerekvállalást rosszként éli meg, akkor ez a kevésbé rossz. Rosszabb, ha nincs.

Nekem az anyám mindig azt mondta, hogy fussak be karriert, ráérek szülni. A végén már nem is volt kedvem hozzá. Most hogy mégis van gyerekem, rájöttem, hogy kár hogy már nem fér bele egy második. Ráadásul haragszom az anyámra, az idióta karrierista nőkről szóló filmek majmolására, ezeket mind ki kellett volna zárni.

A barátok lekopnak, a pénzszerzés egy idő után szinte magától megy, és csak ülne gyerek nélkül az ember a nihilben.

Szerintem irigyek az emberek a gyerektelenekre:

-azt csinálnak, amit akarnak

-utazgathatnak

-nem kell hülye gyerekeken idegeskedni (elég csak a mai gyerekeket megnézni)

-nem kell egy hülye férj rigolyáit hallgatni és szolgálgatni még a gyerek és a munka mellett

- a gyerekes nők elslamposodnak, sokszor kimerültek és depressziósak.

-legszívesebben elválna a legtöbb nő de nem lenne pénze felnevelni egyedül a gyerekeit, akik felnőve rajta élősködnek és a saját anyjukat használják ki(tisztelet a kivételnek).

Az a nő boldog, aki meddő! Nem kell fogamzásgátlóval mérgeznie magát és plusszban élvezi az életet, nem kell rettegni h tehetbe esik....ja és szabad!!!

A legtöbb nő a saját gyerekei börtönében van, ezért tart ki egy rossz kapcsolatban!

Ha 40 lesz és úgy gondolja gyereket akar, örökbefogadhat még a férjével....nem?

Reagálnom kell az egyik válaszadónak, mert olyanokat ír, mintha egy filmből idézné ezeket.

Én amíg nem szültem baromira nem voltam irigy a gyermektelenekre.

Én akkor sem csinálhattam, amit akartam, amíg nem volt gyerekem, mivel az egyetem majd a munkám mindig akadályozott benne, meg a kutyám, akihez már akkor alkalmazkodni kellett.

Gyerek nélkül is utazgattam, és most is utazgatok gyerekkel együtt is.

A gyerekem már most okos, valóban vannnak rossz képességűek, de az enyém és még sok más emberé nem az. Te sem úgy születtél, hogy három nyelven hálálkodtál az orvosnak már az első percben, hogy a világra segített.

A férj valóban nem mindig kellemes, főleg, ha karrierista mint az enyém.

Én a diploma megszerzéséig voltam depressziós a hül.ye tanároknak hála.

A fogamzásgátló tablettát én sem szedtem, mert valóban méreg.

Az élet élvezete gyerekkel is megoldott, vele is lehet utazni, és hangsúlyozom ő nem utálja az anyját, még akkor sem ha az anyja esetleg nem örül a születésének!

Ha van segítséged, akkor a gyereknevelés nem szörnyű, lehet normális a nagymama, és segít vagy fel lehet venni dadát, ha van rá pénzed, ha nincs létezik bölcsöde is.

A gyerek sohasem kéri a szülőtől, hogy szenvedjen, beéri kevesebbel is, mint amit egy anya adni akar neki.

A legtöbb férfi akar gyereket, ez biztos, az más kérdés, hogy nevelni nem biztos, hogy van kedve. Örökbefogadni egyik sem akar, főleg a mi országunkban csak értelmi fogyatékost és romát lehet.

"A gyerek sohasem kéri a szülőtől, hogy szenvedjen, beéri kevesebbel is, mint amit egy anya adni akar neki."

Te nem szoktál itt kérdéseket olvasgatni?

Nem tudom, hogy mire gondolsz pontosan.

Általában a legtöbb családi problémától szenvedő emberke a szeretetet hiányolja a szülők részéről, és ne a pedofiles meg a többi mai kérdésről beszéljünk, ami szélsőséges eset. Én átlagos szülők átlagos gyerekeiről írtam.

A gyerekek szeretik a szülőket ösztönösen nagyon hosszú ideig, csak néhány gyermektelennek jut eszébe, hogy nem fogja szeretni a gyerekét és nem is akar egyet sem.