A párom és apósom csak azt eszi meg amt anyósom főz. Nálatok is volt már ilyen?

Kedves #8-as,

igen, nehéz eltérni, viszont ugye két hozzáállás van: a tapló és az úriember.

A tapló azt mondja, "ezen látszik, hogy rossz, én ezt meg nem kóstolom" - azért, mert neki semmi és senki más nem számít csak ő meg a qrva lecsója, és hogy azon van-e tojás, vagy nincs.

Az úriember pedig - bár lehet, hogy szörnyűnek találja a tojástalan lecsónak a gondolatát is - legyűr belőle mondjuk két falatot sok kenyérrel - és utána megköszöni, esetleg udvariasan megjegyzi, hogy nagyon köszöni, de sajnos úgy tűnik, nem fogja tudni megenni, mert pl nem jó a gyomra. Vagy akár meg is jegyezheti, hogy nem így szokta elkészíteni, és sajnos így nem a kedvence.

Szóval ahelyett, hogy egy rohadt lecsóból a világ legnagyobb udvariatlanságát gyártanánk, meg lehet maradni kultúrembernek. Egyébként is: a lecsó tojással és anélkül is javarészt paprika meg paradicsom. Ne drámázzunk, mint a kislányok.

"Párom azt mondta, hogy látszik, hogy szétfőtt a nokedli, ragad és úgy nem szereti. Apósom még a sógornőm főztjét sem eszi meg."

Vannak ilyen finnyás emberek. Ebből nem kell görög sorstragédiát csinálni.

11: többmillió forinttal sem tudnának rávenni arra, hogy például pacalt vagy disznósajtot egyek. Szó nélkül, KÓSTOLÁS nélkül otthagynám. Ha ez bunkóság, vállalom.

14: az mindegy, hogy egyedüli opció vagy nem.

Elvárni azt, hogy az ennivalót mindenki tömje magába úgy, mintha isteni étel lenne, na ez a bunkóság. Az ízlés, a szokás más.

Após nem eszi krumpli nélkül a nokedlit. Én nem várnám el tőle, hogy anélkül egye.

Ha viszont valaki a párom, annak azért illene ismerni az ízlését, kérdező.

14 vagyok.

Nem, nem mindegy. Mert a kóstolás az illem része. Ha valamitől rosszul vagy, nyilván nem kell megenned, de egy falatot vegyél abból, amit meg tudsz enni (kenyér, nokedli). Ha az após a nokedlit krumplival eszi, de mi nem csináltunk hozzá krumplit, akkor baxxxa meg, meg tud enni két falatot anélkül és aztán a többit otthagyni. Persze, a legjobb ismerni az ízlését a vendégnek, mit kerül, mit hogy eszik, de ez nem biztosított minden esetben. És van egy olyan dolog a világon, hogy illem, és az az egy falat valami az bizony része. Nem hagyunk ételt érintetlenül, csak szélsőséges esetben, és akkor is illedelmesen elnézést kérünk attól, aki főzött ránk, amiért nem esszük meg a főztjét.

Tetszik vagy sem, ez van.

18: nem értünk egyet. Az én férjem külföldi. Soha nem nyaggattam, hogy demuszájmegkóstolni a magyar ételt, ha szemre nem kívánta meg. Vagy rá kellett volna erőltetnem, és megsértődnöm, amiért nem akarta?

Az étel látványa is kivált belőlünk reakciót, akarjuk-e megkóstolni, vagy nem.

Ebből illem-kérdést csinálni teljesen felesleges. Ha nem eszi meg, eszik valami mást, ennyi.