Anyósom úgy érzem különbséget tesz a férjem és a lánya (sógornőm) között, illetve az unokák között, szerintetek? A többi lent.

Az én anyósomnak három unokája van, akiket imád. Én most várom az első babánkat, és mivel engem anyós mindig is utált, így egyáltalán nem érdeklődik a születendő unokájáról. Még azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány, vagy hogy mikorra vagyok kiírva. Akárhányszor beszél a férjemmel telefonon, sosem kérdez semmit rólam vagy a babáról.

Nem tartom vakószínűnek, hogy a kicsi születése után változni fog a helyzet, de őszintén szólva nem is érdekel. Anyós legyen boldog a három unokájával, az én gyerekemet meg hagyja békén, jobb lesz így mindenkinek. Te is tegyél rá magasról Kérdező, felesleges ilyesmin idegesítened magad. Egyszerűen ne foglalkozz vele, anyósod meg fulladjon csak bele a kicsinyes gonoszságába.

Nahát mintha rólunk írtál volna. Sógornőnél örökbefogadott gyerek, nálunk vér szerinti. Egyidősek amúgy a gyerekek. Mienket egy évben kétszer nézi meg, a másikat minden nap. A sógornőéket egy lakásnyi pénzzel támogatta, a fiától meg csak kért.

Nekem az a véleményem, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni. Mindig is fontosabbak voltak a lányok gyerekei mint a fiúké és ez így is lesz. Remélhetőleg van anyukád, aki betölti a nagymama szerepet.

Én másképp látom a helyzetet.

Ti az ország másik végében laktok. A sógornődék hol laknak? Ha közelebb (netán egy településen az anyóssal), akkor teljesen természetes, hogy velük aránytalanul többet volt, van és lesz.

Természetes, hogy az ország másik végébe ritkán jön el megnézni a ti gyereketeket és ebből egyáltalán nem az következik, hogy nem kíváncsi rá, hanem a távolság egy objektív akadály. Ha egy hónapos korában már eljutott hozzá az ország másik végéből, akkor szerintem igenis fontos lehet neki az a kisbaba.

Visszakérdezek: ti milyen gyakran mentek őhozzájuk?

Azt írod, anyósod másoknak azt mondja, mennyire szereti a gyerekedet, de te ezt sem hiszed el, szerinted nem tudja a személyiségét elfogadni. Nem lehet, hogy te látod rosszul? Nem lehetséges, hogy te állsz rosszindulatúan az anyósodhoz és minden gesztusát rosszra magyarázod?

Még egy mondat a távolsághoz: nyilván nem anyósod költözött el messzire tőletek, hanem a férjed ment el az ország másik végébe teérted (és gondolom a te családod közelébe). A nagy távolságnak szükségszerű következménye a ritka találkozás. Vagy választottatok volna társat mindketten a magatok régiójából, vagy költöztél volna te az anyósod városába/falujába és távol a sajátodéktól. Akkor nyilván anyósod gyakrabban látná a gyerekedet, anyukád viszont annál ritkábban. Ez jobb lenne???

Eszerint akkor mindegyik nagyszülőtől nagyon messze vagytok. Nyilván megvolt az oka, hogy odaköltöztetek, de azzal számolni kellett, hogy így más lesz a nagyszülő-unoka kapcsolat, mintha pár km-re laknátok tőlük.

Ezer és egy oka lehet, hogy anyósod ritkán utazik hozzátok. Lehet, hogy jobban fárasztja az utazás, mint anyukádat, lehet, hogy rosszul alszik idegen helyen - és ekkora távolságra nem lehet egy napra menni. Idős embereknek sokszor már az is megterhelő, hogy egy másik lakásban kell aludniuk, másik fürdőszobát kell használniuk, nem a megszokottat.

És nem mindenki egyforma habitusú: lehet, hogy ő merevebb, nem tud úgy "bolondozni" az unokájával, mint a te anyukád, de attól még szeretheti őt és fontos lehet neki a kisgyerek. És lehet, hogy lazábban kezeli a betegségtüneteket is, de a férjedet is fölnevelte, nem?

Hogy szeretne többet lenni a gyerekkel, arra utal az a mondatod is (6. hsz-ban), hogy "már eddig is sokszor mondta, hogy miért nem hagyjuk ott a gyereket, mert jól ellennének". Hát a sógornőd meg rá merte hagyni már 5 naposan és ő örömmel ment unokázni. És nyilván megy is oda, ahol szeretettel várják. És azzal az unokával valószínűleg meg is lesz a bensőséges viszonya. Pedig nyilván ugyanannyira veszi vagy nem veszi komolyan mindkét kisgyerek betegségeit.

Ha a tiétekkel nem lesz bensőséges viszonya, a leírtak alapján elősorban a távolságot, másodsorban téged hibázatnálak és csak harmadsorban az anyósodat.

Sajnos benne van a pakliban, hogy a nagymama a közelebbi unokával alakít majd ki közös kapcsolatot. Azt nem várhatod el, hogy gyakran menjen hozzátok, gondolom idős már. Szerintem nem kéne ezen agyalnod, főleg, hogy a másik nagymamájával jó a kapcsolata a fiadnak. Nekem sem volt soha ugyanolyan a kapcsolatom a két nagymamámmal, mert az egyikkel egy házban laktunk, a másik meg több órára tőlünk.

Amire viszont szeretnélek figyelmeztetni, mert ez nagyon feltűnt a leveledben: Ne tegyél különbséget az örökbefogadott baba és a te fiad között abból a szempontból, hogy ki a vérszerinti unoka. Nagyon rossz volt olvasni, hogy a te fiad a vérszerinti és mégsem őt szereti jobban, hanem az örökbefogadottat. Kezeld őket egyenrangúként kérlek. A babának úgy kell felnőnie, hogy ne érezze, hogy különc, mert örökbefogadott!

Azért azon fennakadtam, hogy "azt a babát sokkal jobban szereti, mint a vér szerinti unokáját."

Vedd tudomásul, hogy egy normális lelkületű ember NEM tesz különbséget a vérszerinti és az örökbefogadott gyereke/unokája között!!!!

Ő talán kevesebb? Minek kell ezt így kihangsúlyozni?

Egyáltalán, a történet szempontjából miért fontos, hogy ő CSAK örökbefogadott?