Mit tennének a helyemben? Anyós menthetetlen...

Röviden, férjem 10 éve a nyugati határhoz költözött a jobb élet reményében, én ide valósi vagyok, ő az Alföldről jött.

10 éve együtt vagyunk, 7 éve hazasok, van 2 gyerekünk. A kisebb most kezdi az ovit ősszel, anyós friss nyugdíjas, após közmunkás otthon, bár néha hónapokig az sincs.

Egyrészt állandóan sír, hogy hogy hiányoznak az unokák, meg idén még csak x-szer látta őket, meg ilyenek. Másrészt ha a kicsi is ovis lesz, nekem reggel korán kell munkába mennem vagy délután későn érek haza, 6 körül megyek vagy akkor jövök műszaktól függően.

Nekem van egy lakásom tőlünk 10 km-re, jelenleg albérletbe van kiadva. Felmerült, hogy ha ide költöznének, lakhatnának a lakásban -ingyen, és akkor vagy reggel vagy délután tudna az unokákkal lenni, nekem segítség lenne, meg ők is elkerülnének abból a koszfészekből, amiben laknak.

Szó szerint egy romos vályogházról beszélünk.

Erre jön nekem, hogy majd ha kell segíteni, inkább eljön (minden nap kéne vagy reggel, vagy délután, és 400km-re van), meg hogy egy pár évre maximum eljön, de ő ott akar élni, meg ilyenek.

Ok, akkor keresek valakit, aki óránként 2000ért vigyáz a gyerekekre, az albérleti díjból kijön...

DE

Idén, tavaly is mi vettük nekik a fűtő anyagot, a gázelszámolásnál mi fizettük ki a csekket, év közben 2x adtunk nekik pénzt, amit nem kértünk vissza.

A férjemnek mondtam, hogy majd még egyszer ezt felhozzuk, de ha nem kell nekik, akkor oldják meg az életüket, mert nem fogom a saját gyerekeimtől elvenni azt a pénzt, amit rájuk is költhetnék vagy félre rakhatnánk nekik, vagy bármi...

Férjem meg gyakrabban akar hazamenni hozzájuk a gyerekekkel,

hogy tobbet lássa őket. Körönként 60-70e csak az üzemanyag, bár az anyja reakcióján ő is leült, hogy inkább ott hal meg, minthogy jobb körülmények között éljen, az unokái mellett.

Lehet ebből jól kijönni?