Jogosan zavar, hogy anyósom kezében van állandóan a gyermekem, ha náluk vagyunk?

"az anya semmibe sincs nézve, hiszen a fiának adja vissza a babát"

?????

Úristen, annyira túlgondoljátok. És ha az anyjának adná vissza, akkor apuka nincs semmibe nézve?

"Szerintem az nem baj, ha náluk is szívesen fognám, nem egész végig könyökölve az asztalnál várnám, hogy mikor megyünk haza, hogy megfoghassam a gyereket"

De miért olyan fontos, hogy folyamatosan foghasd a gyereket, mikor amúgy is állandóan foghatod?

Nem értem egyszerűen.

Két gyerekem van, imádom őket, de soha nem éreztem, hogy úristen, 1-2-3 órát sem bírok ki, hogy ne fogjam meg őket.

Szerintem is tud zavaró lenni egy túl buzgó anyós. Nálunk, ahogy megetetem a gyereket, már kapna ki a kezembol, hiába mondom, hogy nem, mondja, hogy de hát nálad bármikor lehet, mondom szeretném megbufuztetni. Majd ő megcsinalja, mondom nem köszönöm. Aztán már a férjem szólt rá határozottan, hogyha azt mojdtam nem, akkor nem.

Nem azzal van a baj, hogy nála van, hanem, hogy ki akarja kapdosni a kezemből és nem érti, hogy nem. Vagy mikor oltason voltunk, kérdezte hogy viselte a gyerek, mondom sírt nagyon. Erre a reakció jajj hát a mama megvigasztalta volna. Mintha én nem tudnam megvigasztalni. Vagy elveszi a gyereket és korbeadogatja mindenkinek, hogy képet csináljon róluk, mintha a gyerekem valami mutargy lenne.

Akik ennyire a gyerekre vannak nőve azok ugye minimum 10-12 éves korukig nem mozdulnak el a közelükből, nem mennek kettesben programra a férjükkel? Aztán meg nem értik miért lépett le apuka.

Majd eljön az az idő, mikor már szalad, hogy a fél karotok odaadnátok hogy valaki megfogja egy kicsit. Nos, remélem akkor már senki se akarja, egyétek meg amit főztetek.