Jogosan zavar, hogy anyósom kezében van állandóan a gyermekem, ha náluk vagyunk?

Amíg a babának jó, addig hagynám. De ha épp sírni kezd és meg akarod oldani, akkor ne vegye el tőled, hogy "jujujuj, mi a baj? A mama megoldja."

Később, amikor a kicsi már kifejezi az akaratát és el akar menni a mamától, vagy nem akarja, hogy felvegyék, akkor a mamának azt is el kell fogadnia. Ha ezek tisztázva vannak, én hagynám.

Mit csinál, amikor visszakéred a babát? Kell magyaráznod vagy könyörögnöd érte?

Az is lehet, hogy téged bio díszletnek tekint a baba miatt, de nem tart semmire. Erre utal, hogy ha elfárad, az apukának adja vissza a babát, nem neked.

Szerintem te szimplán nem szereted anyósodat, és ezért irritál téged a dolog. Imádja az unokáját, szeret vele foglalkozni, ez normális, hát 0-24-ben a gyerekkel vagy, annyira fontos, hogy pont akkor is te fogd, mikor ott vannak?

Engem sosem zavart, ha sokat voltak anyósomnál a gyerekek, de én kedvelem is, jóban vagyunk.

Gondolom, eszébe sem jut, hogy téged ez zavar, de felesleges ebből hatalmi harcot csinálni. Ha nem tetszik, jelezd, hogy most egy kicisit átveszed a gyereket és kész.

Hat én nem leszek népszerű, de teljesen át érzem a problémát.

Nálunk hasonló szituáció volt, annyi különbséggel hogy nálunk szó szerint szaggatta ki anyósom a kezemből a gyermekem. Anya tigris ide vagy oda, én egyáltalán nem néztem jó szemmel. Amikor sírt, vagy nyüszögött, simán mondta neki hogy “anyád nem ér rad most”. Pedig ez nyilván nem így volt. Nem csak hogy meg folytatni próbálta a “szeretetèvel” de meg ellenem is hangolta volna születésétől kezdve. Volt hogy fogta, nézett rám vissza a kicsi a válla fölött, és sírt hogy “A”. (Így hívott éves kora körül)

Ez így ment több mint egy évig, majd jeleztem hogy inkább ne találkozzunk, apuka elviszi heti szinten a gyereket azóta, és így legalább nem láttam ezt sose. Pedig bár erősebben fel tudtam volna lépni…

Már 4 éves, de olyanokat mond mikor csak elmegy kocsival mama a játszó előtt, hogy “Anyukám, nem hagyom bántson téged”. És ez minden csak nem normális. El van mamánál apukaval, de azért komoly maradandó nyomot hagyott benne sajnos.

Tanulj a hibámból, ha a megérzésed azt mondja nem helyes, ne hallgass másra!

Azt kellene megértened, ami a menyek 90%-ának nem megy, hogy azért mert anyósod nem úgy viselkedik, mint a te anyád, attól még a viselkedése nem feltétlenül rossz, elfogadhatatlan, fura, problémás, csak egyszerűen más. Neked szokatlan, mert anyád jelleme és szokásai mellett nőttél fel, de minden ember más és ezt felnőtt fejjel meg kellene értened, hogy ne azt várd el anyósodtól, hogy ugyanazt csinálja mint anyád, mert ez abszurd. A férjed meg lehet, hogy a te anyádról írná azt, hogy közömbös neki a gyerek, nem akar foglalkozni vele, nem töri magàt érte, hogy foghassa, mert nem szereti annyira. Mert amúgy ő meg tuti ezt gondolja magában.

Szerintem felesleges ezen problémázni, és ihazuk van azoknak, akik azt írják, örül, hogy foglalkozni akar vele, mert 2 év múlva jó lesz, hogy elvan mással is. Amúgy se hiszem, hogy snyósodnak egyáltalán eszébe jut, hogy ez téged zavar.

Szerintem neked van amúgy egy kis öbizalomhiányod anyaként és féltékeny is vagy arra, hogy anyósod jóban van a babával és anyád meg a gyereked között ninca ilyen "kapcsolat" a nagymama részéről.

Hidd el, akkor is mindenki tisztában van vele, hogy a te gyereked, ha más fogja, senki nem fog ettől kevésbé anyának tekinteni vagy kevésbé kompatibilisnek, anyósod sem az3rt fogja meg azt a gyereket, mert azt hiszi, te nem bírsz vele, szimplán szereti és jól esik neki foglalkozni vele.