Mit tegyek, ha egyszerűen nem bírom elviselni az anyósomat?
Adott egy anyós, akivel nagyon viharos a kapcsolatunk.
10 éve vagyunk együtt a kedvesemmel -a családi házukban élünk, két gyermekünkkel-, akinek az édesanyja majd 15 év után visszaköltözött "hozzánk" oda, amit egyszer itthagyott - itt hagyta apukát gyerekkel, új kapcsolat- ott meghalt a párja, stb.-.
Igazából cirka 5 km választott el eddig is Tőle, heti egyszer kereste a nagyobbik unokát (feltéve ha nem fújt a szél, esett az eső, hideg vagy meleg volt aznap -a pici 1.5 éves, de bő 2 éve itt van a házban "Mamika", így hozzá nem kellett külön jönnie..
Bármikor jött beszélgettünk, normálisan álltunk egymáshoz, de mióta vissza költözött, egy pokollá változott minden.
Egy kanyit nem fizet, minden rezsit mi fizetünk - spékelve egy komoly jelz.hitellel amit a másik gyerekének rántott fel valamikor.. csak elfelejtették fizetni.. és kopogtatott a végrehajtó, hogy vagy fizetünk vagy pakolhatunk..
Eleinte papucsba, kopogás nélkül benyitott, fittyet hányva mindenre. Meg mondta mit és hogyan kellene csinálnom.. - konkrétan a szoptatás definíciójától kezdve a fűnyírót miképp tologassam című fejezetig.
Mára már ott tartunk többszöri veszekedés után, hogy nem jön be hozzánk, nem szól hozzám, maximum köszön - ha épp nem bújkál előlem. . mert minden alkalommal megmondtam, hogy erre nincs szükségem és ha valami bajom van, nem hozzá fogok menni először, hanem a saját Édesanyámhoz!
A nagyobbik gyerekem sokszor igényli a társaságát, mivel itthon valamivel kevesebb figyelem jut rá, de akárhányszor átmegy hozzá tömi a hülyeséggel.. - "Anyád meg Ti nekem köszönhetitek, hogy itt lehettek és társai. Persze marhára elegem van és utálom ha a gyerek átmegy hozzá.. ebből adódóan kerekedett ismét egy vita, a fejemhez vágta, hogy feljelent mert nem engedem látni az unokáit! Elmondta, hogy egy senki vagyok a házában, és sz*rt sem jelent, hogy ide szültem két gyereket mert nem vagyunk házasok a fiával..
Nem vagyok egy besz*ri, mocsok nagy pofám van ha kell, és lassan eljutok arra a pontra, hogy nem érdekel a tisztelet amit eddig megadtam neki!
- a kedvesem sosem áll mellém.. - máramennyit hall és észlel ebből az egészből, mert reggeltől-estig dolgozik és talán 2-3 alkalmat kapott el amikor szóváltás volt köztünk.
Baromi aggasztó mert minden napom az állandósult viták körül forog.
Ha meglátom a kertbe a "plafonon vagyok."
Érzem, hogy emiatt romlik a kapcsolatunk is a párommal és ami a másik gondom, hogy egyre többször vezetem le a feszültséget a gyerekeken...
Meddig lehet ezt tűrni? - miért nem áll ki értem ennyi közös év után a párom?
Mégis mit csináljak másképp?!
Egy idegroncs lettem..
60. - A hitel átvállalása után lett haszonélvező mamika, mert az apósom korábban elhunyt - így ő volt az akit 50% illetett, 25-25% a gyerekeké.
Aztán ügyvéd előtt jött az, hogy öcsi lemond, mamika átruház és lett a párom 1/1 tulaj.. természetesen a haszonélvezeti jog azért kellett, hogy innen senki ne tudja kirakni Őt.
Most írtad le, én csak egy élettárs voltam akkor is, ahogy most is.
Sem én sem a "sógorom" nője nem voltunk jelen.
Itt mamika volt a döntéshozó, a fiai meg a kiskutyák akik bólogattak.
Rengetegszer hallottam már mikor kérdezte q páromat.. "Jajj fiam, mi lesz ha Te meghalsz??? Ki fogja fizetni a hitelt?" - és itt jönnék szóba én. :D
Szar ez ahogy van. Egy pillanatra sem gondoltam bele akkor, évekkel ezelőtt, hogy ilyen vérszívó nyanya lesz az anyósom!
Azért elég ügyes "kiskutya" a Te párod, mégiscsak Neki lett egy háza, Neked meg semmi jogod semmihez.
Én azért csak leülnék vele beszélgetni, hogyan is képzeli a jövőt, mert ebből így semmi jó nem fog kisülni.
65.
Hu anyukám, te itt alaposan hülyére lettél véve.
Ez a pali nem szeret téged és a gyerekeit sem, ha hagyja ezt a helyzetet.
Ki vagy használva, semmi sem vagy nézve!
Én dobbantanék ebből a helyzetből azonnal!
Tönkre fogsz menni te is, meg a gyerekeid is.
A kanod meg a szerelme, a nyanya pedig vígan elvannak.
Szüleid?
Ha mi nem lennénk nem vállalta volna ezt az egészet, azt mondja.
Szereti a gyerekeit, ahogy engem is. Csak nem tud leszakadni az anyjáról.
Édesanyám van már csak, akinél a delutánokat töltjük, amíg a párom dolgozik - hogy ne b*sszon itthon az ideg sza*rrá.
Ő teljes mértékben mellettem áll, sokszor szóvá teszi, hogy a nagy pofám ellenére sem érdemelném ezt. :/
"Már feszegettem a házasság kérdést minden külső szar tényező ellenére.. a kérdése az volt, mi változna? Nekem miért lenne jobb? És mit akarok elérni vele?"
A helyzet az, hogy a házasság sem oldaná meg azt a problémát, amit már korábban összehoztatok, ugyanis azzal nem változna meg az ingatlan tulajdonviszonya és "mamika" haszonélvezeti joga sem szünne meg.
A Te párod nem tisztel Téged, ő sokkal inkább az anyjával él szimbiózisban, mint veled.
Én azért szintén feltennék Neki pár kérdést, magyarázza már el, Neked mi a jó abban, hogy az anyja akár ki is vághat Titeket ebből a házból a haszonélvezete jogán és mivel még tulajdonrészt sem kaptál, amikor a hitelt a nyakatokba vettétek, azt ő hogyan gondolta, Neked abban mi volt a jó? A Te érdeked az lett volna, hogy közösen vegyetek egy lakást és annak a részleteit fizessétek, nem pedig az élettársad házáét, aki ráadásul minden módon ki akar bújni az alól, hogy elköteleződjön Veled.
Neki mi volt a célja azzal, hogy csak magának oldotta meg a tulajdonjogot?
Szegény gyerekeidet sajnálom csak, mert így kell felnőniük.
Mit gondolsz, mit fognak gondolni rólad 25-30 év múlva? Hogy jó lúzer anyám volt, aki ilyen sz*r környezetben nevelt fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!