Mit tegyek, ha egyszerűen nem bírom elviselni az anyósomat?
Adott egy anyós, akivel nagyon viharos a kapcsolatunk.
10 éve vagyunk együtt a kedvesemmel -a családi házukban élünk, két gyermekünkkel-, akinek az édesanyja majd 15 év után visszaköltözött "hozzánk" oda, amit egyszer itthagyott - itt hagyta apukát gyerekkel, új kapcsolat- ott meghalt a párja, stb.-.
Igazából cirka 5 km választott el eddig is Tőle, heti egyszer kereste a nagyobbik unokát (feltéve ha nem fújt a szél, esett az eső, hideg vagy meleg volt aznap -a pici 1.5 éves, de bő 2 éve itt van a házban "Mamika", így hozzá nem kellett külön jönnie..
Bármikor jött beszélgettünk, normálisan álltunk egymáshoz, de mióta vissza költözött, egy pokollá változott minden.
Egy kanyit nem fizet, minden rezsit mi fizetünk - spékelve egy komoly jelz.hitellel amit a másik gyerekének rántott fel valamikor.. csak elfelejtették fizetni.. és kopogtatott a végrehajtó, hogy vagy fizetünk vagy pakolhatunk..
Eleinte papucsba, kopogás nélkül benyitott, fittyet hányva mindenre. Meg mondta mit és hogyan kellene csinálnom.. - konkrétan a szoptatás definíciójától kezdve a fűnyírót miképp tologassam című fejezetig.
Mára már ott tartunk többszöri veszekedés után, hogy nem jön be hozzánk, nem szól hozzám, maximum köszön - ha épp nem bújkál előlem. . mert minden alkalommal megmondtam, hogy erre nincs szükségem és ha valami bajom van, nem hozzá fogok menni először, hanem a saját Édesanyámhoz!
A nagyobbik gyerekem sokszor igényli a társaságát, mivel itthon valamivel kevesebb figyelem jut rá, de akárhányszor átmegy hozzá tömi a hülyeséggel.. - "Anyád meg Ti nekem köszönhetitek, hogy itt lehettek és társai. Persze marhára elegem van és utálom ha a gyerek átmegy hozzá.. ebből adódóan kerekedett ismét egy vita, a fejemhez vágta, hogy feljelent mert nem engedem látni az unokáit! Elmondta, hogy egy senki vagyok a házában, és sz*rt sem jelent, hogy ide szültem két gyereket mert nem vagyunk házasok a fiával..
Nem vagyok egy besz*ri, mocsok nagy pofám van ha kell, és lassan eljutok arra a pontra, hogy nem érdekel a tisztelet amit eddig megadtam neki!
- a kedvesem sosem áll mellém.. - máramennyit hall és észlel ebből az egészből, mert reggeltől-estig dolgozik és talán 2-3 alkalmat kapott el amikor szóváltás volt köztünk.
Baromi aggasztó mert minden napom az állandósult viták körül forog.
Ha meglátom a kertbe a "plafonon vagyok."
Érzem, hogy emiatt romlik a kapcsolatunk is a párommal és ami a másik gondom, hogy egyre többször vezetem le a feszültséget a gyerekeken...
Meddig lehet ezt tűrni? - miért nem áll ki értem ennyi közös év után a párom?
Mégis mit csináljak másképp?!
Egy idegroncs lettem..
Igazad van. Már akkor nemet kellett volna mondani, és hagyni veszni a házat. Tudom! :S
Csak aztán jött a rikácsolás, hogy hová fog menni, ha az akkori élettársa meghal.. -beteg volt-
Mi meg barmok voltunk, ezt aláírom.
"Ha felrántok egy hitelt az egyik gyerekemnek -aki eltapsolta, jelentős összeggel és nem fizetem, akkor rásózom a másik gyerekemre és a családjára?! És ez a normális?"
Az, hogy párod testvére eltapsolta a felvett hitelt, nyilván nem normális, felelőtlenség, viszont ha jól értem, Te is ott voltál már a képben, amikor meghozatok egy olyan dötést, hogy bár közös kasszán vagytok, így közösen viselitek a hitel visszafizetés terheit, mégis csak a párod kapott tulajdonjogot, Te nem, ráadásul anyuka haszonélvezete is megmaradt. Itt elkövettél egy hatalmas hibát, amikor nem álltál ki az érdekeidért, hagytad magad elnyomni, a párod anyja most ezzel él vissza, a párod pedig szépen sunnyog, hiszen ő elég jó üzletet kötött, lett egyedül egy háza, ő anyagilag rendben van...
Én megszabadulnék a lakástól így, haszonélvezettel terhelten. Ha sok van még hátra a hitelből akkor a bankkal lehetne egyeztetni. Valami aprópénzt kaptok érte. Aztán inkább albérlet, mint ezt tovább tűrni. A kedves mama meg menjen a másik gyerekéhez, már eleget pesztrálgattátok.
Tényleg, nem lehetne a kedves mamát a másik gyerekéhez küldeni? Ha már a hitelt ti fizetitek helyette a minimum volna, hogy a mama nála lakik.
Ezt a fejéhez is szoktam vágni, egy-egy szóváltás alkalmával mikor kijelenti, hogy semmihez nincs közöm.
Nekem nincs, oké. De itt vannak a gyerekeink.
56.. a másik gyerek rengeteg személyi kölcsönt halmozott még fel a kedves párjával és megdobbantak inkább külföldre.
Mamika nem is akarna menni, mert neki itt jó. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!