Mit tegyek, ha egyszerűen nem bírom elviselni az anyósomat?

Adott egy anyós, akivel nagyon viharos a kapcsolatunk.

10 éve vagyunk együtt a kedvesemmel -a családi házukban élünk, két gyermekünkkel-, akinek az édesanyja majd 15 év után visszaköltözött "hozzánk" oda, amit egyszer itthagyott - itt hagyta apukát gyerekkel, új kapcsolat- ott meghalt a párja, stb.-.

Igazából cirka 5 km választott el eddig is Tőle, heti egyszer kereste a nagyobbik unokát (feltéve ha nem fújt a szél, esett az eső, hideg vagy meleg volt aznap -a pici 1.5 éves, de bő 2 éve itt van a házban "Mamika", így hozzá nem kellett külön jönnie..

Bármikor jött beszélgettünk, normálisan álltunk egymáshoz, de mióta vissza költözött, egy pokollá változott minden.

Egy kanyit nem fizet, minden rezsit mi fizetünk - spékelve egy komoly jelz.hitellel amit a másik gyerekének rántott fel valamikor.. csak elfelejtették fizetni.. és kopogtatott a végrehajtó, hogy vagy fizetünk vagy pakolhatunk..

Eleinte papucsba, kopogás nélkül benyitott, fittyet hányva mindenre. Meg mondta mit és hogyan kellene csinálnom.. - konkrétan a szoptatás definíciójától kezdve a fűnyírót miképp tologassam című fejezetig.

Mára már ott tartunk többszöri veszekedés után, hogy nem jön be hozzánk, nem szól hozzám, maximum köszön - ha épp nem bújkál előlem. . mert minden alkalommal megmondtam, hogy erre nincs szükségem és ha valami bajom van, nem hozzá fogok menni először, hanem a saját Édesanyámhoz!

A nagyobbik gyerekem sokszor igényli a társaságát, mivel itthon valamivel kevesebb figyelem jut rá, de akárhányszor átmegy hozzá tömi a hülyeséggel.. - "Anyád meg Ti nekem köszönhetitek, hogy itt lehettek és társai. Persze marhára elegem van és utálom ha a gyerek átmegy hozzá.. ebből adódóan kerekedett ismét egy vita, a fejemhez vágta, hogy feljelent mert nem engedem látni az unokáit! Elmondta, hogy egy senki vagyok a házában, és sz*rt sem jelent, hogy ide szültem két gyereket mert nem vagyunk házasok a fiával..

Nem vagyok egy besz*ri, mocsok nagy pofám van ha kell, és lassan eljutok arra a pontra, hogy nem érdekel a tisztelet amit eddig megadtam neki!

- a kedvesem sosem áll mellém.. - máramennyit hall és észlel ebből az egészből, mert reggeltől-estig dolgozik és talán 2-3 alkalmat kapott el amikor szóváltás volt köztünk.

Baromi aggasztó mert minden napom az állandósult viták körül forog.

Ha meglátom a kertbe a "plafonon vagyok."

Érzem, hogy emiatt romlik a kapcsolatunk is a párommal és ami a másik gondom, hogy egyre többször vezetem le a feszültséget a gyerekeken...

Meddig lehet ezt tűrni? - miért nem áll ki értem ennyi közös év után a párom?

Mégis mit csináljak másképp?!

Egy idegroncs lettem..